Csorba Csaba szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai I. Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve 1569-1600 (Miskolc, 1990)
A városkönyv történeti forrásértéke (Csorba Csaba)
A jogalkotással és jogalkalmazással kapcsolatos bejegyzéseken kívül rendszeresen csak a főbíró, az esküdtek, a városi tanács tagjai neveinek felsorolásával találkozunk, de jónéhány évből csak a főbíró nevét ismerjük, az esküdtek és a tanács tagjai sorozata erősen hiányos. Országos eseményekről nemhogy említést, de utalást, célzást sem találunk. Nem tartották szükségesnek följegyezni. Láthatóan az írásbeliség szűk körre szorítkozott, csak azt vetették papírra, ami elkerülhetetlen volt. Háborúk, uralkodók változása nem hagyott nyomot a városkönyvben. Egyedül az 1586-os nagy éhínséget tartották följegyzésre érdemesnek. 37 Az írásbeliség szempontjából a városkönyv teljes hitelű okmánynak számított, ám ha a város bármilyen jogesetről hivatalos feljegyzést, igazolást adott ki, vagy bánnüyen ügyben levelezett, elengedhetetlen volt a városi pecsét használata. Ez a pecsét 1576-ban elveszett. Nem más, mint maga az akkori bíró, Tejfeles Gergely vesztette el pecsételő napokon - a városkönyv feljegyzése szerint. Helyette 1577-ben, Pap István bíróságában új pecsétet metszettek, feltüntetve rajta az évszámot és két betűt (G.T.), ami a készíttető volt városbíró nevére utalt. Az akkori pecsét is - csakúgy mint a XIV. századi legkorábbi ismert pecsét lenyomata - királyfejet ábrázolt. A király - a városkönyv szerint - Szent László. 38 Bizony ez vaskos tévedés! Az avasi templom védőszentje volt Szent István, s az ő feje került rá a város középkori pecsétjére. Mégis mivel magyarázható a tévesztés? A pecsét készítése idején Miskolc egyértelműen református város, az avasi templom is a reformátusoké, akik évtizedek alatt elfeledkeztek a védőszentről. Szent István kultusza helyett a hadas időkben a harcos Szent László király kultusza kedvesebb volt a protestánsoknak, így Szent István fejét Lászlóra értelmezték. Nem mindennapi váltás ez, mert bizony Szent Istvánt egészen más attribútumokkal ábrázolták, mint Szent Lászlót. Úgy látszik azonban a jó miskolciak igencsak elfeledték a szentek jelképeinek értelmezését. Tejfeles Gergelynek része volt még egy pecsét-metszésben. 1580-ban, Zabary Demeter főbírósága idején - Tejfeles Gergely ekkor esküdt volt - a városi pecsét "elnyomódott" - azaz a használat következtében tönkrement (aligha a gyakori használat, inkább talán a gyatra kivitel következtében). A diósgyőri udvarbíró egy tallérral segítette ki a várost, hogy újabb - és kisebb - pecsétet csináltassanak. 39 Még három - a többitől eltérő jellegű - bejegyzés érdemel figyelmet: 1688-ban a református egyháznak tett adományt jegyezték be a városkönyvbe, 1589-ben egy sajátos büntetésformát, a fekete székbe felállást, 1590-ben az új miskolci papot. 40 A miskolci főbírók és esküdtek, valamint tanácstagok névsorát a következőkben közöljük a városkönyv lapjairól az 1569-1600 közötti időszakból: 1569 főbíró: Pap István esküdtek: Varga Demeter Szabó János tanácstagok: Zabari Péter Tejfeles Gergely Szentmiklósi Domonkos Bana András Kis Gál Pokrágyi Péter Bányai Péter Szabó Máté Bogdán Pál 1570 főbíró: Pap István 1571 főbíró: Tejfeles Gergely 1572 főbíró: Tejfeles Gergely 1573 főbíró: Varga Demeter Adószedő esküdt bírák Veres Mihály Tőkés Lőrinc Péntek András Kovács Péter Szabó Pál Balázs deák Veres Mihály Tőkés Lőrinc Győri Ambrus Bornemissza András Bigére Orbán Csiszár Tamás Vince Márton Pankota János Szíjgyártó Máté Panosa Péter Berda Bálint Vajda Ferenc Fenes Márton Csépán Orbán Szűcs Antal 1574 főbíró: Vörös Mihály Adószedő esküdt bírák: Tokos Lőrinc Tokos Gergely 1575 főbíró: Tejfeles Gergely 1576 főbíró: Tejfeles Gergely 1576 bőbíró: Pap István 1577 főbíró: Pap István 1578 főbíró: Varga Demeter Bigére Orbán Zakói Ambrus Szabó Miklós Kemenczy Barnabás
