Csorba Csaba szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai I. Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve 1569-1600 (Miskolc, 1990)

A városkönyv történeti forrásértéke (Csorba Csaba)

bejegyzések? Erre részben Szendrei már választ adott - mint korábban említettük -, de még mindig megválaszolatlan az a kérdés, hogy - figyelembevéve a jegyzőkönyv fedőlapjának feliratát -, miért 1554 a kezdet? Miskolcnak, mint középkori mezővárosainknak általában, 1526 előtt nemigen lehetett jegyzőkönyve. Bár a városi tanács korábban is állított ki oklevelet (missilist), a jogügyletek írásbafoglalására a polgárok nem a tanácsot, hanem a hites helyeket - Miskolc viszonylatában Egert vagy Jászót - vehették igénybe. Az 1526 utáni zűrzavaros időkben, amikor a reformáció és a harcok következtében a hiteles helyek tevékenysége részben megbénult, ill. időlegesen szünetelt a jogügyletek írásbafoglalása terén a városi tanács szerepe előtérbe került, felértékelődött. Tekintettel arra, hogy 1544-ben és 1549-ben Miskolcot felégették a török csapatok,

11 ha voltak is ezt megelőzően több - kevesebb folyamatossággal vezetett jegyzőkönyvek, feltehetően elkallódhattak, elpusztulhattak. Az újjáéledő város minden bizonnyal az 1550-es évek első felében kezdett jegyzőkönyvek vezetéséhez újra (de az sem lehetetlen, hogy először). így magyarázható az 1554-es évkezdet. Mivel a ma meglévő jegyzőkönyv első lapjának bejegyzésén az évszám most is jól olvasható, kizártnak tartható, hogy a bekötéskor másfél évtizeddel "elírták" volna a dátumot. Tehát valóban joggal feltételezhette Szendrei, hogy az első jegyzőkönyv 1554-gyei kezdődött. Az iratok tárolásának viszontagságai miatt azonban egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Borsod vármegye legkorábbi jegyzőkönyvi bejegyzéseihez hasonlóan, az 1554-1568 közötti lapok olyannyira sérültek voltak, hogy bekötésükre nem vállalkozhattak. E lapok amelyeket talán külön őriztek, mint a vármegyei jegyzőkönyv legkorábbi lapjait -, idővel elkallódtak vagy szétfoszlottak és kiselejtezték őket. A városkönyv bejegyzései szinte kizárólagosan jogi vonatkozásúak. Eleinte elsősorban vagyonnal, főleg örökösödéssel, adásvétellel, kölcsönökkel, birtokjoggal kapcsolatos tiltásokkal (tiltakozásokkal) kapcsolatos bejegyzéseket találunk. Az 1580-as évektől a tanács bíráskodással kapcsolatos tevékenységét dokumentáló bejegyzések is megszaporodtak. Úgyszintén ekkoriban sűrűsödnek meg a statútumok bejegyzései is. Az első szabályrendelet (statútum), amit bejegyeztek a városkönyve, 1573 - ból való, a borkorcsolyásokra vonatkozik.

12 1579-ben a vásárokon történő húsárulásról született szabályrendelet.

13 Ennek kapcsán a régi szokásjogra hivatkoznak. Nyilvánvaló, hogy ez a régi szokásjog is meg lehetett írásba foglalva, de nem maradt fenn, a város viharos történelme során ismeretlen időben semmisülhetett meg. Ugyancsak 1579-ben szabályozták az örökség ellenzésével kapcsolatos "illetéket" is, csakúgy, mint az örökösöknek kiadandó bizionyságlevéllel kapcsolatos eljárást.

14 1584-ben a tanácsbelieknek járó kedvezményről,

15 1585-ben ismét a mészárosokról, 1586-ban az egyház borjövedelméről,

16 és a szőlőtulajdonosok adójáról

17 határoztak. 1587-ben a tanácsbeliek ellen vétők büntetését szabályozták,

18 1589-ben a mesterek által tartott segédek számáról rendelkeztek.

19 1593-ban a verekedőkre kiróható vérbírság összegét állapították meg,

20 majd intézkedtek a verekedők perbefogásának mikéntjéről.

21 1595-ben a prókátorok (ügyvédek) díjazását határozták meg,

22 intézkedtek a varga-tanulók számáról,

23 s a zsellérbírákról.

24 1598-ban a lelkésznek borjövedelmét állapították meg és rektorok statútumát.

25 Az örökösödésre, adóssági ügyekre vonatkozó bejegyzések általában meglehetősen szűkszavúak. A lényeg a személyek nevének és az értékeknek pontos pénzbeni kifejezése, ill. az ingatlan megnevezése volt, az egyéb körülményekre nem fordítottak gondot. Az adósságok általában nem haladták meg a félszáz forintot, bár kivételesen például 1569-ben 83 forintnyi, sőt 150 forintnyi összeggel is találkozunk.

26 Az örökség (szőlő, ház, házrész) értéke általában szerény, többnyire 100 forint alatti. 1582-ben például egy házrész 80 forint,

27 egy "helyes ház" 72 forint.

28 1583-ban egy zsellérház értéke 16 formt.

29 A Középszeren egy szőlő értéke 1585-ben 132 forint.

30 1569-ben egy örökség különösen nagy összegű: 3335 forint.

31 Többször előfordult, hogy vagyonjogi és adóssági ügyekben a tanács felé más városok polgárai jelentették be igényeket miskolci lakosokkal kapcsolatos ügyekben. 1579-ben találkozunk először ilyen bejegyzésekkel: egy boroszlói, egy krakkói és eg debreceni polgár tiltakozásával.

32 1581-ben ismét krakkói, 1582-ben nagyszombti, 1585-ben rimaszombati, 1590/91-ben kassai, 1595-ben ismét kassai polgárokkal kapcsolatos ügyek bejegyzésével találkozunk.

33 Örökösödési viták eldöntése mellett

34 két nagy csoportra oszthatók a bíráskodással kapcsolatos jogesetek: lopásokra és a házasságokkal kapcsolatos ügyekre. A lopást igen szigorúan büntették. Lehetőség volt azonban arra is, hogy a bűnös enyhe fenyítéssel megússza, ha megfogadja: visszaesőként "minden törvény nélkül" - azaz bírósági tárgyalás nélkül - halálbüntetést kap.

35 Rágalmazás és házasságtöréssel kapcsolatos esetekben is volt mód ilyen "kiegyezésre".

36