Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Jeles egyéniségek és hatásuk a 20. századi nagykunsági népi kerámia történetében
ülő nőalakok, amelyek előtt tál vagy más alakú edény van elhelyezve. Az ilyenek között találunk ülő alakot, amelynek tál van az ölében, illetve álló alakot, előtte hombárszerű edénnyel. Az ember alakú edények közül a legjellegzetesebbek a karcagi bíró meg a bundás paraszt, valamint a ködmönös asszony alakját idéző darabok. Ezeket a változatos női- és férfi figurákat sorozatban készítette. Az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon Kántor Sándort a zsűri Grand Prix-ve 1 díjazta. A belgiumi sikereket követően különösen ülő és álló női és férfialakjai, valamint állat- és madár alakjai lettek népszerűek. Ezek mellett azonban továbbra is készített egyéb dísz- és használati edényeket. A brüsszeli kiállításra készített tárgyakról és azok utóéletéről elmondhatjuk, hogy alkotójuk jelentős mértékben megújította a 20. század második fele magyar fazekasságának formavilágát is. Elete és munkássága során nemcsak cserépedényeivel és egyéb munkáival alkotott maradandót, hímevét kiváló tanítványai is öregbítették, illetve öregbítik. Műhelyében számosan tanultak: Somogyi Zsigmond, Várkonyi András, Pálfi Imre, Tüdős Kálmán, Szabó Mihály, Katona Béla, Kovács Lajos, M. Tóth Sándor, Kungazda Ferenc. 2 4 „Pálfi Imre fiatalon, 19 éves korában Tiszafüreden halt meg, apja Karcagon edénykereskedéssel foglalkozott." 2 5 A karcagi Ipartestület mesteri törzslapjai szerint M. Tóth Sándor 1946. január 15-1949. december 23-ig tanonc, majd 1949. január 24—március 5-ig segéd volt. Kungazda Ferenc 1945. november 1-1948. december 27-ig tanonc volt, majd 1949. január 24-től segédként dolgozott az 1930-ban a Bethlen utcában épített Kántor-műhelyben. Ugyancsak Kántor Sándor segédje volt ifj. Bende Lajos (először 1944. február 7-1944. október 7, ezt követően 1945. április 24—július 15-ig, majd 1946. november 13-1947. július 28-ig), Herceg István (1944. február 14—május 5.), Bende Aladár (1945. november 26-1946. február 13-ig, majd 1946. március 1-1946. július 15-ig) és Varga Lajos (1945. február 5-1946. július 27.) Kántor jeles tanítványai közül ifj. F. Szabó Mihály és Sz. Nagy István Karcagon, Szűcs Imre Tiszafüreden, Kovács László pedig Kalocsán lettek fazekasok. Összegzésül megállapíthatjuk, mindkét most bemutatott fazekas nagy jelentőséggel bírt a 20. századi magyar fazekasságban. Hatásuk még ma is felfedezhető. Id. Badár Balázs, illetve családja munkássága, valamint tanítványai, követői tevékenységének jelentőségét, fontosságát bizonyítja, hogy a túri fazekasság az ő hatásuknak köszönhetően is túlélte a század válságait. A számos magyar fazekasközpontra jellemző múlt század eleji válság, amely sok központ megszűnéséhez vezetett, elkerülte a mezőtúri fazekasságot, a túri kerámiát. Ennek legfőképpen az a magyarázata, hogy a helybeli fazekasság mindig képes volt megújulni, mindig kapott valamilyen új inspirációt. A20. század legnagyobb inspirációja, legnagyobb hatása - a központilag szervezett tanfolyamok mellett Mezőtúron a Badár család működése volt. Az id. Badár Balázs kialakította edényformák és díszítmények meghonosodása és elterjedése is közrejátszott abban, hogy Mezőtúr fazekassága túlélte a 20. századot is. Emellett a megmaradásban fontos szerepet játszott az a tény is, hogy a Badár család művészete igazodni tudott nemcsak a kor magyar, hanem európai ízlésvilágához, és munkáikat befogadta a polgári lakáskultúra. A karcagi Kántor Sándor munkásságával az egykoron marginális fazekasközpontot országosan is ismertté, híressé tette. Az ő munkásságának elindítója a szintén karcagi születésű híres néprajzos professzor, Györffy István volt. Kántor munkásságának alapvető 24 Nagy Molnár 2007. 85. 25 Füvessy 2002. 121. 210
