Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései - BALI JÁNOS: A családi fényképek szerepe a lokális közösség (újra)teremtésében

Szabados Mária és Varga Imre az 1930-as évek elején, egy színezett műtermi fényképen 9. kép. A rokonság, család 6-9. kép. A rokonság a hagyományos (pl. törzsi és paraszti) közösségek társadalomszerveződésének legfontosabb alapegysége. Mind az ünnepek, mint például a lakodalom (6. kép), mind a társasmunkák, mint például a disznóvágás (7. kép) szerveződésében a kölcsönösségen keresztül lényeges szerepet kap a rokonság. Társadalomtörténeti szempontból ugyan a 20. század a rokonság szerepének folyamatos devalválódásával jellemezhető, az 1930^40-es években készült családi fényképeken azonban ez még nem látszik. A beállított lakodalmas képek - templomi ülésrendhez hasonlóan - pontosan leképezték a társadalmi kapcsolatokat és távolságokat. A lakodalmasok egyszerre mutatták a vérségi (konszangvinikus)- és a házasság útján szerzett (affinális) rokonsági kapcsolatok fontosságát. A lakodalmak szélesebb rokoni csoportok rituális találkozójának, a közöttük meglévő kapcsolatok megerősítésének is felfoghatóak. A disznóvágás ugyancsak aktualizált egy szűkebb körű rokoni kapcsolathálót. Összességében azt mondhatjuk, hogy a hagyományos munka- és háztartásszerveződés korában a rokonság szükséges, nélkülözhetetlen alapja volt a közösségi kapcsolatoknak. A 20. század második felében, az alkalmazotti munka elterjedésével viszont egyre inkább a független, mobilitásra alkalmasabb kiscsaládok, független egyének váltak a társadalomszervezet alapegységeivé. A létfenntartás alkalmi társulások formáiban valósul meg, ez viszont nélkülözi a rokonsághoz korábban kapcsolódó lelki tényezőket: vagyis, hogy nem vagyunk egyedül a világban, vannak olyanok, akikre érdekmentesen is támaszkodhatunk. Minél inkább csökken a rokonság társadalmi gazdasági szerepe, annál fontosabb az intézmény emlékezetben történő megtartása, „újratermelése". A családi portrék és életképek (8-9. kép) a nuklarelizálódó család mintájával párhuzamosan értékelődtek fel. Manapság már a család társadalmi létjogosultsága is vitatottá vált, így - végső soron - az ideális család képéhez is kötődhetnek nosztalgikus és elégikus érzelmek. A magyarországi falusi társadalom és életmód 20. századi átalakulásának folyamatát a néprajz- és más rokontudományok részletesen dokumentálták. Viszonylag keÓsszegzés 98