Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései
A visszaemlékezésből természetesen nem tudunk meg minden részletet az egyesületről, mégis többféle funkciójára következtethetünk. Nem csupán az agrármodernizációt mozdította elő, és a tagok számára gazdasági előnyöket biztosított, hanem a szociabilitás, a szabadidő eltöltésének, valamint az egyéni és társas viselkedésmódok polgári mintáit alakította ki; nyitottságot és nyilvánosságot, a parasztfiatalok számára a társadalmasodás további lehetőségét teremtette meg. (A felső korhatár 35 év volt.) Ez az egyesületi kultúra azonban a konzervatív (vagy rendies) miliő karaktervonásait ugyancsak magán viselte - többféle értelemben is. A gazdaiíjak egylete jószerivel születési alapon szerveződött (az apák, a Kisbirtokos Szövetség tagjai, Orosháza vagyonos és tekintélyes nagygazdái voltak), ami ily módon a társadalmi-politikai kapcsolatok és kiváltságok átörökítését biztosította. Emellett az egyesületet - bár a vezetőséget választották - az 1920-as években tekintélyelvű irányítás jellemezte, amit több évtized távlatából kritizál Györgyi, s amit az első elnökről, K. Horváth Béláról alkotott véleményével illusztrálhatunk. „Jó megjelenésű, közepes értelmű úgynevezett úriparaszt volt. Minden törekvése arra irányult, hogy vezető ember lehessen, mert a paraszti élettel, főleg a paraszti munkával nem rokonszenvezett. Távolabbi céljaihoz, hogy jól kereső, lehetőleg országos vezető lehessen, az egyesületet ugródeszkának szánta, s mint az ilyen egyéniségnél lenni szokott, elbizakodottá vált, és kialakultak diktátori hajlamai. 1 5 Ekkor az egyesületnek már több mint 300 tagja volt, de ha egy parasztfiú bejött a társalgóba, és még nem volt tag, illetlen hangon eltanácsolta." Harmadsorban, a Gazdaiíjak intézményes (és személyes) kapcsolatrendszerében szintén rendies vonásokra következtethetünk. Miként az emlékező fogalmaz, jó volt a viszonyuk az Orosházi Ipartestülettel, a Polgári Olvasókörrel és a '48-as Körrel, „talán azért, mert ezen egyesületeknek módos parasztok voltak a vezetői... A kapcsolat leggyengébb láncszeme pedig ott volt, ahol a legerősebbnek kellett volna lennie, a Földmunkás Egylettel. Úgy gondolom, most utólag persze, hogy a két egyesület tagjainak életszínvonalbeli különbsége nagyon közrejátszott ebben. A földnélküli parasztok, így a Földmunkás Egylet tagjai, többségükben munkához is csak időszakonként jutottak. De a kapcsolat hiányában közrejátszott, hogy az idegen munkaerőt alkalmazó parasztok és a gazdaságaikban foglalkoztatott munkások, ahogy akkor mondták, cselédek között olykor nézeteltérések és konfliktusok támadhattak." Látható, hogy az agrártársadalom egységes és szélesebb alapú szerveződését az önálló gazdasággal rendelkezők és a földnélküliek közötti, nem csupán szociális, hanem életmód- és mentalitásbeli különbségek, illetve személyes konfliktusok is akadályozták. De milyen volt a kapcsolat a gazdaiíjak egyesülete/tagjai, valamint a megyei agrárelit, illetve a mezőgazdasági érdekképviseletek között, s ez hogyan jelenik meg Györgyi Lajos emlékezetében? A megalakulást ő maga az 1. világháború utáni fiatal generáció kezdeményezőkészségének, aktivitásának tulajdonítja, ám ezt a helyi módos gazdák alkotta Kisbirtokos Szövetség, illetve az elnök, Csizmadia András minisztériumi és gazdaszövetségi kapcsolatai segítették. Majd az ifjak egylete tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Békés vármegyei Gazdasági Egyesületnek, továbbá - ahogy az emlékező fogalmaz - jó a viszonyuk a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara vezetőivel 1 6 15 Ezen feltehetően az egyszemélyi, autoriter vezetést értette az emlékező. 16 Elnökei a két világháború között nagy- és középbirtokosok voltak (gróf Almássy Imre. Kállay Miklós, báró Vay László, Losonczy István), az igazgató választmányba azonban a nagyobb birtokú, vagyonosabb parasztok is bekerültek. Ujlaky 1978. 599. 82
