Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: A 60 éves Viga Gyula köszöntése
A 60 éves Viga Gyula köszöntése Bármily meglepő, 2012. május 14-én már Viga Gyula is a 60. születésnapját ünnepli. Meglehet ez az életrajzi tény csupán az idősebb pályatársat lepi meg, aki rendre alábecsüli hajdani tanítványainak, egykori pártfogoltjainak, fiatalabb pályatársainak életkorát és elcsodálkozik, amikor annak egyetemista leányáról, diplomázó fiáról, házasságot kötő gyermekeiről vagy netán már unokáiról értesül. így vagyunk ezzel akkor is, ha fiatalabb barátunk, pályatársunk szakmai sikereit, kutatási, oktatási eredményeit nagyra értékeljük és kerek évfordulójának megünnepléséhez örömmel csatlakozunk. Hozzá kell szoknunk, hogy abba az életkorba érkeztünk, amikor már nem csupán a nálunk korosabb barátaink, hanem - azok fogytával - már a nálunk fiatalabb, ám sikeres pályaívet befutó társaink köszöntésére is alkalmassá váltunk. Viga Gyula évtizedek óta egyike a magyar néprajztudomány legaktívabb, legeredményesebb művelőinek, vezető muzeológusainak, tevékeny szerkesztőinek, egyetemi oktatóinak, akinek a nevét, a munkásságát a rokontudományok berkeiben is sokan ismerik. Eredetileg archeológusnak készült, minthogy kora ifjúsága idején (az 1970-es években) különösen nagy hatással volt rá László Gyula imponáló munkássága. Felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, történelem-földrajz szakon kezdte el, de másodéves korától már történelem-néprajz szakon folytatta és fejezte be. Fügedi Márta, Lukács László, Veres László, Niedermüller Péter, Barna Gábor, Kunt Ernő és mások társaságában tagja lett annak az ambiciózus és jó képességű csapatnak, amelyet az előttük járó „debreceniek" - némi éllel - „Gunda-óvoda" néven emlegettek. Gunda Béla mellett Ujváry Zoltán és Szabadfalvi József tanította őket a néprajz szakon. A terepmunka, a néprajzi adatgyűjtés (fényképezés, építészeti felmérés) rejtelmeibe főként Dám László tanársegéd úr vezette be őket. Viga Gyula szakdolgozata a Dél-Nyírség gazdálkodásának és településformáinak összefüggéseit vizsgálta. Első publikációi között megtaláljuk a Stúdium, a Szabolcs-Szatmári Szemle és a Nyírlugosról 1977-ben kiadott néprajzi tanulmánygyűjtemény lapjain ennek a vizsgálódásnak a fontosabb eredményeit. Egyetemi diplomáját 1976-ban kapta meg, de már V. éves hallgatóként a miskolci Herman Ottó Múzeum alkalmazásába került, ahol azokban az években, még Szabadfalvi József igazgatósága kezdetén kialakult az etnográfus és történész muzeológusok kiváló csapata (Bodó Sándor, Dobrossy István, Fügedi Márta, Veres László, Viga Gyula, Kunt Ernő). Az intézményi munkamegosztás úgy kívánta, hogy az etnográfus segédmuzeológusból néhány évvel később muzeológus és tudományos titkár, aztán a Néprajzi osztály vezetője lett. Szabadfalvi József nyugdíjba vonulása után, 1995-ben a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, és - egy rövid megszakítástól eltekintve, az utóbbi két esztendőben pedig sűrű adminisztratív változások közepette - máig betölti ezt a hivatalát. A pálya kezdetén, Szabadfalvi József és Bodó Sándor hatásának is köszönhetően, az új kutatási témát kereső Viga Gyula figyelme a népi állattartás felé fordult és a következő években már a Galyaság, meg az Aggteleki-karszt kecsketartásáról jelentek meg adatközlő írásai. A magyar állattartásnak erről az addig elhanyagolt, marginálisnak tekintett ágazatáról írta bölcsészdoktori értekezését, amit 1981-ben Népi kecsketartás 7
