Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései
Család, gazdálkodás, társadalmi helyzet Nézzük meg először röviden, miként eleveníti fel Györgyi Lajos családját, önállósulását, a saját gazdaságában végzett munkát és az őt körülvevő társadalmi miliőt. Hogy a szülei miképpen lettek „vagyonnal rendelkező parasztok", azt elbeszéléseikből, továbbá a „kor gazdasági viszonyaiból" következteti. Anyai nagyapja a századfordulón „merész vállalkozásként", olcsó és hosszú lejáratú hitelből 100 kataszteri holdat vásárol, apai ősei pedig „nagybérlet formájában keresték a boldogulás útját" (vagyis a földszerzést, az önállósulást). Az efféle karrierek aligha lehettek gyakoriak az I. világháború előtt - ezzel azonban a memoáríró megteremti a szorgalmas, takarékos és ezáltal tekintélyes földvagyont szerző ősök alakját, továbbá azokat az értékeket, melyek számára is meghatározóvá váltak. 7 Györgyi Lajos szüleinek azonban - az emlékíró erről szintén beszámol - a világháború következményeivel is számolnia kellett. Apja négy éves katonáskodása után fő cél a tanyai gazdaság helyreállítása (az állatlétszám növelése, a munkaeszközök pótlása), emellett 1926-ban Orosházán egy kétszobás házat vásároltak: „A számítást arra alapozták, hogy a tehermentes 53 kataszteri hold szántó elbírja azt a 360 mázsa búza árának megfelelő pénzhitelt, amit kölcsönvettek." De azt is számításba lehetett venni, hogy a szülőkön kívül, már mind az öt gyermek a családi gazdaságban dolgozott. A kölcsönt tehát ezúttal a tanyai gazdák között a presztízst reprezentáló városi ház megvételére fordították, ám a századforduló konjunktúrájával ellentétben, amikor a fold „kitermelte a vételárát", a '20-as évek végén a mezőgazdasági árak zuhanása a szülők eladósodásához vezetett. Ehhez járult, hogy a világgazdasági válság alatt az Orosházi Népbank csődbe jutott, és Györgyi apjának, aki a bank igazgatósági tagja volt, ebből fizetési kötelezettsége adódott. „Édesapám erről nekünk sohasem beszélt, de a szüleim végül 6 hold eladásával megszabadultak az adósságaiktól... Tudom magamról, hogy ez a körülmény az én paraszti életszemléletemet bal felé tolta el." A világgazdasági válság éveiben került sor Györgyi Lajos önállósodására, ami egy rendkívül tudatos és kiszámítható családi-örökösödési stratégiaként jelenik meg a visszaemlékezésben. A katonai szolgálat letöltése után, 193 l-ben (23 éves korában) veszi feleségül menyasszonyát, és ekkor kap szüleitől 13 hold bérföldet, a hozzá tartozó állatokkal (2 ló, 1 tehén, 1 anyakoca és hízó), továbbá gazdasági felszerelésekkel. Felesége egyes lány, ám kulákként sorozatos megaláztatások érik. Városi házából kiköltöztetik (saját kamrájában húzza meg magát), és mivel helyben nem kap munkát, az Országos Sertéstenyésztő Vállalat dunakeszi telepének segédmunkása, később telepvezetője lesz. 1956-ban újra Orosházán találjuk: a kertészet, majd a helyi termelőszövetkezet dolgozója, ám 1963-ban ismét költözni kényszerül. Budakeszin kertészeti munkás, és itt megy nyugdíjba 1971ben. A terjedelmes kéziratból az Agrártörténeti Szemle közölt az 1930-as évek gazdálkodására, valamint az orosházi kisgazdák 1936-os dunántúli kirándulására vonatkozó részleteket. Néprajzi Múzeum EA 15992/I-V, Gunst 2000. 201-268., Gunst 2001. 221-238. Györgyiről Bárdos 2005. 54-56. (Ebben a tanulmányban a két világháború közötti időszakkal foglalkozunk.) 7 Sőt „osztályhelyzetének" utólagos kijelölésében is a családban végzett munkát (és nem a birtoknagyságot) tartja fontosnak, a parasztság 3 rétegét elkülönítve. Miként írja, a „nagy vagyonnal rendelkezők" (100-200 hold) gyermekei iskolázottabbak voltak, és a munkában nem vettek részt; a „törpebirtokos vagy nincstelen" parasztgyerekek a munkanélküliség miatt (önhibájukon kívül) dolgoztak kevesebbet; a harmadik csoportban viszont „rideg nevelésben részesültünk, és kimondottan munkára nevelődtünk... Olyan birtokkal rendelkeztünk, ami egész éven át állandó munkát" kívánt. S ez a családon belüli rangemelkedést is meghatározta. Miután 13 éves korában a legeltetést befejezte, „éreztem, hogy nőtt a tekintélyem, ami igen jól esett. Egy kisbérest már helyettesíteni tudtam." 78
