Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - HALÁSZ PÉTER: A moldvai magyarok kecsketartásáról

a kecskét az esztenán hagyományosan férfi csobánok fejik a juhokkal együtt, mégpedig hátulról; az esztrunga (fejőnyílás) kialakítása és a csobán (fejőpásztor) elhelyezkedése nem is teszi lehetővé az oldalról való fejést. Úgy csak az asszonyok fejik a faluban maradt kecskéket. Számon tartják továbbá, hogy a kecske rendszerint több tejet ad, mint a juh, ezért az állatonként kialkudott, megegyezés szerinti sajtból a kecskék után mindig többet adnak. A kihajtáskori tejmérés eredménye szerint adott sajt rendszere már a múlté, újab­ban az esztenagazda, a bács diktálja, hogy a juhok őrzéséért kapott pénz mellett mennyi sajtot ad ki a gazdának. Adataim szerint ez a mennyiség az utóbbi években a juhoknál 4 és 7 kg" között, a kecskéknél 10 és 12 kg között alakult. Érdekes, hogy több csángó csobán úgy tudja, a kecske ugyan több tejet ad, de tejének kevesebb a szárazanyagtartalma, s a szakirodalom szerint is a kecsketej a hígabb. 3 4 A juh és a kecske arányának változása A kecskének a juhok „pótlásában" megmutatkozó jelentősége lemérhető az eszte­nán tartott állatok összetételében, s az arányok változásaiban. Önálló kecskenyájakról csak a Balkánról vannak adataink, 3 5 de ismereteink szerint Moldvában és a Havasalföldön a juhokkal közös nyájban és esztenán mindig tartottak kecskéket. Földes szerint a transz­humáló vándorállományban az 1830-as években 2-4% volt a kecskék aránya. 3 6 A kecs­kéket a nagyobb tejhozam miatt vegyítették a juhok közé, a húsából pedig a juhokéhoz hasonló módon, szárított húsnak tekinthető pastrama nevezetű étel készült. A csángók úgy tartják, hogy ennek módját az oláhoktól tanulták. 3 7 Ajuh és a kecske értéke között mindig számottevő különbség volt a kecske rovásá­ra. Nem is olyan régen még ajuh volt a csángó paraszti gazdaság legsokoldalúbban hasz­nosítható háziállata: tej és termékei, gyapjú, bárány, hús, bőr, ganyé, faggyú, tökzacskó, szarvak, s még számos testrészét hasznosították. A kecske haszna ehhez képest csekély volt, legföljebb a tejét és a húsát dolgozták föl, s ha a bőrére is sor került, nem annak kü­lönleges tulajdonságai miatt vették kezelésbe. Jó évszázada persze ajuh haszonvételének súlypontjai is egészen máshol voltak, mint manapság. Mint Kós Károly írja, „a moldvai csángó parasztok a juhnak húsán és gvapján kívül régebben alig vették igénybe a tejét és trágyáját. Pontosabban: e két fontos termék teljes haszna a falu néhány esztenagazdáját gyarapította. A háború utáni esztenarendszer már mindenkit részesít a tejhaszonban, de a trágya értékeléséig még alig jutottak el. A juhakol egész éven át ott állott kint a határ­ban vagy éppen a távoli havasokban egy helyben, s a trágyát még az esztenagazdák is elpocsékolták. A moldvai parasztgazdaságokban mindeddig az istállótrágya is jóformán kihasználatlanul semmisült meg, kivéve a téli juhakol trágyájának egy részét, mellyel a kenderföldeket ganyézták. A szántóugarokat trágyázó, ún. kosarazó juhászat Moldvában ismeretlen volt; a trágya és tej általános haszonvételére alig a felszabadulás óta tértek át a csángók is." l s 33 Csak a Román fölötti Bírófalván és Jugánban, valamint Ploszkucénban adtak 8-12 kg-ot. 34 Ajuhtej szárazanyag tartalma 19,2%, a kecsketejé 13,1%. (Balatoni 1978.) 35 Földes 1968.240. 36 Földes 1968. 235. 37 Halász 2007. 395. 38 Kós 1976. 128. 743

Next

/
Oldalképek
Tartalom