Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - BÁRTH JÁNOS: Kecskék és kecskepásztorok Csíkszentgyörgyön
kecskepásztorságot a tehénpásztor vagy a sertéspásztor viselte, aki családtagjával, alkalmazottjával a tehenektől, illetve a sertésektől külön őriztette a kecskéket. Csíkszentgyörgyön a kecskenyájak a hazajáró tehéncsordákhoz és a sertésfalkákhoz hasonlóan tizesek szerint szerveződtek. A tizestagok teheneinek, sertéseinek, kecskéinek őrzésére, legeltetésére a tizes gyűlése fogadott pásztorokat. Az állatok pásztoraival kötött megállapodásokat a tizeshatározatok jegyzőkönyveiben rögzítették vagy önálló szerződés formájában vetették papírra. Következésképp, a megőrződött tizesiratokban viszonylag jól dokumentált a tizesbeli pásztorfogadások rendje. 1 2 Alább a csíkszentgyörgyi Háromtizes írott dokumentumai 1 3 alapján áttekintettem a településrész gyűléseinek a 19. század közepe és a 20. század közepe közötti kecskepásztor-fogadó egyezségeit. 1854. január 16-án Háromtizes gyűlése a menaságújfalusi Mihály Jánost fogadta meg kecskepásztornak. Az egyezség legfontosabb elemei alapját képezték a következő évszázad kecskepásztor-fogadó szerződéseinek is, ezért érdemes itt viszonylag hosszan idéznünk: ,, 1854-dik esztendőjanuarius 16-dik napján ... közönséges gyűlése lévén nemes Tízesünknek ... jelentvén magát a' kecskék mellé pásztornak Menaságújfalvi Mihály János eő kegyelme, a'kitis Közönségünk megfogada a szokott bérre: 1. Egy kecskének bére három ejtel gabona, 2. három font kenyér, 3. Szent Kereszt naptól fogva Nagy Boldog Asszony napjáig minden vasárnap déli tejit el használja (a pásztor). Boldog asszony nap után pedig délre nem hajt s tejet nem kap, azzal a' meg jegyzéssel, hogy ha valaki rajta tanálná az alattomos megfejésen, azon marhának a béritől büntetésbe megfosztatik ...A' kecskék mellé mindenkor nagy ember legyen és a csordának a' nyoma után járattatik ". 1 4 A fent közölt megállapodás legfontosabb elemei a következők: 1. A kecsketulajdonosok által a kihajtott kecskék után a pásztornak fizetendő természetbenijárandóság: három ejtel gabona és három font kenyér. (Különös, de hiányzik a kecsketulajdonosok által a pásztornak fizetendő pénzjárandóság, a bocskorpénz, amely a későbbi szerződések elmaradhatatlan részének számított.) 2. A vasárnap déli fejés lehetősége, a vasárnap déli tej, mint a kecskepásztor járandósága Szent Kereszt feltalálása ünnepétől (május 3.), vagyis a Háromtizes búcsúnapjától Nagyboldogasszony napjáig (augusztus 15.). Mindebből következik, amikről a pásztorfogadó egyezségekben soha nem esett szó, hogy a többi napokon délben a kecske gazdája fejte a kecskét. Ehhez viszont déltájban bizonyára haza kellett hajtani a kecskenyájat. Erre a kötelezettségre itt található az egyetlen utalás, mégpedig a „Boldogasszony nap után pedig délre nem hajt" megfogalmazásban. A vasárnap déli fejés, mint a kecskepásztor járandósága a 20. század közepéig fontos eleme maradt a pásztorszerződéseknek. 3. A megfogadott pásztor ne gyermekekkel őriztesse a kecskéket, hanem „nagy embert" állítson az állatok mellé. 12 A székely tizes fogalmára, a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működésére: Bárth 2007. 13 Mivel a tizesiratok nem közgyűjteményekben találhatók, a hivatkozásokban szereplő TA. betűjel a tizesiratok másolataiból összeállított és a szerző által őrzött Tizesarchívum kifejezés rövidítése. A H betű Háromtizesre vonatkozik. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesiratok összetételére, belső rendjére, származására, a Tizesarchívumra: Bárth 2007. 30-33, 382-383. 14 TA. H. 8. 6. sz. 730