Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SZULOVSZKY JÁNOS: Kecskék és szamarak a Felföldön

Királyhelmecen (33), Sztropkón (30) és Miskolcon (30). Aligha véletlen, hogy a rendezett tanácsú város Jolsva és Miskolc kivételével mind a mezővárosok sorába tartozott, mint ahogy az sem, hogy Kisszebent (12) és Bártfát (4) nem számítva, a többi szabad királyi városban nem tartottak egyetlen kecskét sem. A 18 szepesi városból is csupán kettőben - Leibitzen (4), illetve Ólublón (2) - akadt néhány a „szegények tehenéből." „Szegény embernek kiváltképpen nem utolsó gazdálkodás a' kecske, az olyannak, a'ki nem sok pénzt hasznosabb marháért ki nem vethet, sem takarmányt kevélyebb igényű marhának nem szerezhet" - vetette papírra e sorokat 1814-ben Pethe Ferenc, majd így folytatta: „Mindazonáltal ez nem azt teszi, hogy tehát gazdagnak nem illene ketskét tartani, hanem tsak azt, hogy a' szegény ember különösen segíthet a' ketskével a' maga konyháján."

1

0 Szavai arra figyelmeztetnek, hogy a kecsketartással kapcsolatos statisztikai adatok értelmezése során tehát aligha kerülhető el a szociális vetület felvetése. Már csak azért is, mert a kecsketenyésztés közgazdasági fontosságát Kőnek Sándor is hangsúlyozta az 1878-ban - tehát a forrásunkkal csaknem egy időben - kiadott a Magyar Birodalom statisztikai kézikönyvében: a „hegyes vidéken, valamint takarmányfold hiányában a kevés tartási költséget igénylő kecskék gyakran helyét pótolják a nagyobb költség s szűk legelő miatt nem tartható teheneknek; a házas és házatlan zsellérek, valamint a napszám után élők, tehát tetemes része a falusi lakosságnak kecsketartásra van utalva; miért a kecskék létszáma, mintegy jelzője valamely vidék hegyi alakulásának, valamint a nép nagyobb kisebb szegénységének."

1

1 Jóllehet, 1855-ben Galgóczi Károly még arról tudósított, miszerint „a kecskék nagyon megpusztultak az országban, csak itt-ott tenyésztetnek egyesek által, leginkább a sertésnyájak közt,"

1

2 azonban a statisztika szerint a Magyar Korona országaiban 1857-től 1870-ig 431 ezerről 573 ezerre emelkedett a kecskék száma, tehát alig 13 év alatt egyharmadával gyarapodott az állományuk.

1

3 A növekedés miértjéről Kőnek akképp vélekedett, hogy „a culturhaladással annyiban a kecskék gyarapodása jár, hogy a vaspályák mentében a legelőt nélkülöző őrházak körül tejgazdaság szempontjából ezen állatok tenyésztetnek leginkább, úgy hogy a vasúti hálózat terjedésével a kecskék száma is emelkedik; és ezen utóbbi körülményből némileg lehet a növekedést kimagyarázni, melyet a magyar államterületi kecskékre nézve az utolsó felvétel a korábbihoz képest eredményezett,"

1

4 azonban a vizsgált kilenc megyében a „kecskesűrűség" magasabb vagy éppen alacsonyabb értékét aligha lehet egyszerűen a vasútvonal létére vagy hiányára visszavezetni. A Kassai Kereskedelmi és Iparkamara állatösszeírása tanúsága szerint a térség 49 járása közül minden szempontból kitűnt Zemplén megye szinnai járása (2. táblázat). Nemcsak szám szerint volt itt a legtöbb kecske - 1782 darab -, hanem a tartása is igen elterjedt volt: e közigazgatási egység településeinek csaknem 90%-án jelen volt. S nemcsak egy-kettő fordult elő belőle, egy kecsketartó falura átlagosan 42,4 jószág jutott. (A kilenc megye járásainak átlaga 17,1 volt, tehát a szinnai adat csaknem két és félszer meghaladta ezt az értéket.) 10 Idézi Viga 1981a. 20. 11 Kőnek 1878. 293. 12 Galgóczi 1855. 358. 13 Kőnek 1878. 293. 14 Kőnek 1878. 293. 720