Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SURÁNYI BÉLA: A rét és a legelő szerepe a 19-20. század magyar állattartásában
30%-kal bővült és elérte a 4,79 millió hektárt. E folyamatnak egyértelműen a vesztese a rét és a legelő volt, még ha egyéb tényezőket veszünk is figyelembe. 3 7 A művelési ág változása, ezen belül a rét és legelő visszaszorulása az 1910-es évek elejére lezárult, s vele együtt az állattartás takarmány forrásainak a módosulása is. Az 1870-1880-as években a rét-legelő aránya a takarmánytermő területből 2/3-ra rúgott, ami az első világháború után közel az ellenkezőjére fordult. Tovább csökkent az 1930-as években. 3 8 Az 1935. évi adatok szerint: 3 9 Országrész Rét Legelő aránya %-ban Dunántúl 8,0 8,3 Alföld 6,1 12,2 Északi-hegyvidék 6,5 11,7 Országos átlag 6,9 10,6 Dunántúlon a parasztgazdaságok (1-100 kat. hold) részesedése a rétterületből kétszerese volt a nagybirtokénak. Az Alföldön viszont a nagybirtok kezén volt a rétek nagyobbik hányada. A legelőnél fordított volt a helyzet. Dunántúlon a nagybirtok kezelésében volt a legelőterület 61,2%-a, a paraszti gazdaságoknak másodlagos szerep jutott. Az Alföldön a kisüzem közel 40%-kal részesedett, a nagybirtok a legelőknek csak 30,7%-át birtokolta. A különbség a közbirtokosság kezelésében lévő területeket foglalta magába. Az Északi-hegyvidéken a gyepterület birtokmegoszlása az országos átlagot követte. A három tájegységben mutatkozó különbség tükrözte a gazdasági, állattenyésztés-szerkezeti eltéréseket, vele együtt az állattartás színvonalát. 1945 után a nagyüzemi gazdálkodás szektoriális megoszlásának 4 0 megfelelően a rét területének 14%-a, a legelőkének 20%-a volt állami kezelésben. A nagyobbik hányad 86, illetve 80% - a szövetkezeti gazdaságok művelésében. A rendszerváltást megelőzően az 1989. évi gyepterület 4 1 összesen: 1.197 ezer hektár. Ennek 20%-át az állam birtokolta, 75%-a a szövetkezetek kezelésében volt és csak 92 ezer hektár volt a kistermelők birtokában. 1990 után jelentősen átrendeződtek a birtokviszonyok, ami egyáltalán nem a művelési ág „érdekeit" szolgálta. A birtokviszonyok módosulása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elsikkadjanak azok az eredmények, amelyek a 20. század második felében a hazai gyepgazdálkodás minőségi javítására irányuló erőfeszítések során születtek. Ez az állami támogatási rendszer több szakaszban zajlott le, arra hivatva, hogy „rangot adjon" e mostohán kezelt művelési ágnak, vagyis ténylegesen betöltse szerepét. Bár eredményeit tekintve nem volt több, mint a két világháború közötti évtizedek zöldmező-mozgalma, noha méreteit tekintve felülmúlta azt. Nem beszélve arról, hogy egészen más viszonyok között fogant, hiszen a magyar mezőgazdaság a 20. század utolsó harmadában a gazdasági élet sikerágazatát jelentette, ami nem mondható el a két világháború közötti évtizedek hazai mezőgazdaságáról. 37 Kiss 1958. 8-13. 38 Gunst 1970. 296. 39 Gunst 1970.296. 40 BerendT. 1979. 208., 211. 41 Németi 2003. 51. 712
