Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FARAGÓ TAMÁS: Háború és népesség (1787-1789)

rúk idején pedig ennél is alacsonyabbra szállították le. 1801-ben már elég volt az 5 láb 1 hüvelykes (160,7 cm) magasság elérése is ahhoz, hogy valakit besorozzanak.

8 Ezen kívül az újoncnak megfelelő fizikai állapotúnak, betegségtől mentesnek kellett lennie, továbbá nem lehetett házas, családfenntartó egyetlen gyermek és nem lehetett olyan foglalkozása sem, amelynek abbahagyása a helyi közösség, illetve a katonaság ellátása szempontjából nézve káros következményekkel járhatott volna. Fentieket azért vázoltuk, mert a hadkiegészítési rendszer 18. század második felében megindult átalakulásának eredménye egy sor fontos forrás - a katonai sorozási iratok - megszületése lett, amelyek olyan kérdésekbe engednek betekintést, amelyek a korábbi korszakokban a demográfus számára megközelíthetetlenek voltak. A sorozások alkalmával a részvevő tiszt (vagy altiszt) és a sorozóorvos (rendszerint chirurgus) ugyanis sorozási jegyzékeket készített. Ez a megjelentek és megvizsgáltak személyi adatain (név, életkor, felekezet, családi állapot, foglalkozás, születési és tartózkodási hely) kívül feltüntette a jövendőbeli újoncok testmagasságát, illetve amennyiben valakit alkalmatlannak találtak, akkor röviden megjelölte annak fizikai, egészségügyi okát, vagy az egyéb, a katonaként történő besorozást célszerűtlenné tevő akadályt. Ráadásul a sorozást általában szűrés előzte meg, melynek során a helyi hatóságok összegyűjtötték és listázták azokat, akik közül ki kellett választaniuk a sorozásra küldendőket. A történeti demográfus számára alapvető nyereséget jelent, hogy az említett forrásokból többé-kevésbé képet kaphatunk egy adott időszak fiatal férfinépességének egészségi állapotáról és testméreteiről. Ráadásul ez a 18. században kezdődött forrássorozat hosszú időn keresztül továbbélt a fiatal férfinépességre vonatkozóan egészen a 20. század végéig, és összehasonlítható, többé-kevésbé homogénnek és reprezentatívnak tekinthető adatsorokat volt képes produkálni, ami igen kevés más téma esetében mondható el.

9 (Kár, hogy egyelőre a hazai kutatás - az antropológusoktól eltekintve - mérsékelt érdeklődést mutat e kincsesbánya kiaknázása iránt.) Borsod megye katonai terhei 1787-1789-ben A háború közeledésével tisztában levő katonai vezetés 1787 szeptemberében 11 ezer fő további újonc állítását írta elő a Magyar Királyság számára, melyet 1788 végéig még közel 50 százalékkal tovább növelt. A békeidőben 45 ezer főre becsülhető magyarországi kiegészítésű katonai állományt tehát nagyjából 68-70 ezer főre kellett emelni.

10 Borsod megyétől 1787-ben először összesen 236 újoncot kértek, majd az igény 1788 végétől kezdve éves átlagban 336 főre emelkedett. 8 Komlos 1987. és Marczali 1888 111. 436^t37. alapján. A fenti adatok a gyalogosokra vonatkoznak. 1788 előtt a huszárnak alkalmasok esetében 1 hüvelykel alacsonyabb újoncokkal is megelégedtek (163,3 cm), viszont az utászok és a gránátosok számára magasabb termetet követeltek meg: az előbbiek esetében az újoncnak az 5 láb 5 hüvelyk (171,2 cm) magasságot kellett elérnie, míg utóbbiban minimum 5 láb 6 hüvelykes (173,8 cm-es) termetű fiatalok válhattak gránátossá. (A hadseregre vonatkozó testméret követelmények idézett adatai - amelyek minden valószínűség szerint a férfinépesség korabeli fizikai állapotát vették alapul - ezek után érthetővé teszik azt, hogy a 18. század második felében miért keltettek olyan nagy feltűnést a porosz király által testőrként alkalmazott 6 láb (189,6 cm) magas gárdisták.) 9 A korrektség kedvéért meg kell mondanunk, hogy az adatsor csak 1852-től, az általános hadkötelezettség bevezetésétől kezdve vált teljes mértékben reprezentatívvá az egész társadalomra nézve. 18. század végi adataink inkább csak a társadalom alsóbb rétegeinek fizikai és egészségügyi állapotát tükrözik. 10 Ebbe a létszámba a határőrség nem értendő bele. 68