Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben
(1. a táblázat 4-7. sora). A csoportban nagyobb arányban a birtokot bérlők voltak, 7 8 köztük hárman olyanok is, akik egyáltalán nem rendelkeztek szőlővel. Esetükben a becsült bérlendő terület nagysága meghaladta a 23 kapányit, ami megközelítette az egy katasztrális holdat. Összes bortermésük 215 akónyi (15 160 liter) volt, amiből igen szolid saját fogyasztásra leszámíthatunk 95 akót (6699 liter), s így kereskedelmi árualapként maximum 120 akó (8461 liter) boruk maradhatott meg. 15 akó (1058 liter) feletti, komolyabb kereskedelmi mennyiséget 7 fő termelt (1. a táblázat 8-12. sorát) Ebben a csoportban nem volt olyan, aki felesleges szőlőterületet adott volna bérbe sőt, adataink szerint a többségük a birtokot bérlők közül került ki. 79 A bérlők - a számított szükségeshez mérten - viszonylag szerény saját birtokkal rendelkeztek. A legjobban ellátottnak a tulajdonában lévő szőlőterület is csak a fele volt a kívánatos mennyiségnek, a legvállalkozóbb kedvű cipésznek pedig a meglévő birtoka mellé még annak négyszeresét kellett bérelnie, hogy a dézsmált bormennyiséget előteremthesse. 8 0 Ez a példánk is azt látszik igazolni, hogy a számottevő kereskedelmi mennyiségű bort, a termelésre bérelt birtokon vállalkozók állították elő. A dézsmajegyzék szerint, ennek a 7 fős csoportnak az összes termése 165 akó (11 634 liter) volt, amiből saját fogyasztásra levontunk 35 akót (2468 liter), s így áruba bocsátható mennyiségként 130 akó (9166 liter) bor mutatkozott. Nagyon röviden összefoglalva viszont azt kell látnunk, hogy a bőriparosok közül a szőlő és bor ágazatban érdekelt 75 fő kétharmada 8 1 nagy valószínűséggel nem jelent meg a borpiacon, mint eladó. Azt ki tudtuk számítani, hogy a már kereskedelmi mennyiséget termelők kezén maximum 250 akónyi (17 628 liter) bor lehetett. Nem deríthető viszont ki, hogy ebből a borból milyen sok fogyott el a városi belső piacon, a hagyományos házi kimérésekben, illetve a bort nem termelő helybéliek hányad részét vásárolták fel saját fogyasztásra. Megfelelő információk hiányában becsülni sem tudjuk, hogy a felesleggel is rendelkezők pincéiből a borkereskedőkhöz-és közvetítésükkel a városon kívüli piacokramilyen mennyiségű színbor jutott. Ennek kiderítésére a kutatásnak további, a borkereskedelem kiviteli adatait tartalmazó forrásokat kell feltárnia. IRODALOM BOGDÁN István 1987 Régi magyar mértékek. Budapest, Gondolat Kiadó ÉGETŐ Melinda 2001 Szőlőművelés és borászat. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila-SZILÁGYI Miklós (szerk.): Magyar Néprajz II. Gazdálkodás. Budapest, 2001. 527-595. 2007 Az italfogyasztás tradíciói. In: Rubicon 18. 176-177. sz. (2007/6-7) 6-13. 78 A 19 fó közül bérlő 8 fó, reális méretű birtokon gazdálkodó 4 fő, bérbe adó 7 fő volt. A csoport iparágankénti megoszlása: cipész 6, csizmadia 5, szűcs 5, tímár 3 fő. 79 A 7 fos csoportban bérlő 5 fő, reális méretű birtokon gazdálkodó 2 tó volt. A csoport iparágankénti megoszlása: cipész 2, csizmadia 1, szűcs 1, tímár 3 fő. 80 Bauhoffer Ábrahám cipész (Házi 1982. 80. 634 irányítószám) adózott 10,25 kapa saját szőlőért, és dézsmát adott 22,5 akó (1587 liter) bor után, aminek az előállításához számításaim szerint cca. 52 kapányi szólót kellett megművelnie. 81 A 16. táblázat 1-3. sora, az érintett 75-ből 49 fó = 65,33%. 679
