Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben

olyan bortermelőt azonosítottunk, akik az adókönyv szerint nem rendelkeztek szőlővel, sőt közülük 193 dézsmaköteles semmiféle adóztatható birtokkal, jövedelemmel vagy foglalkozással sem bírt (nem is szerepeltek az adókönyvben), őket csak a tizedjegyzékről ismerhetjük. Az adatok csoportosítása megmutatta, hogy 815 olyan adózó volt, akit mind a dézsmajegyzéken, mind az adókönyvben sikerült azonosítani, azaz bortermelő szőlőbirtokosok voltak. Mivel a kezükön lévő szőlőterületek mérete és a nevük alatt adóztatott termésmennyiségek gyakorta ellentmondtak egymásnak (adott területhez viszonyítva túl csekélynek tűnő termés mutatkozott és fordítva), természetesen a fent leírt módszerű becsléssel őket is besoroltam a „potenciális bérbe adók ", „potenciális bérlők " és a „ reális méretű, saját birtokon gazdálkodók" körébe. A 3. diagramon láthatjuk azokat a számadatokat, amelyek a szőlő és/vagy bor ágazatban érdekeltek három kategóriába való besorolása után mutatkoztak meg. Az első oszlop az adókönyvből ismert teljes (adóztatott) szőlőterületet ábrázolja (30 350 kapa), mellette a Wieden és a Hegy utca városplébániának dézsmáló szőlőterülete látható (1273 kapa), a harmadik oszlop pedig a levonás utáni, a győri püspöknek adózó szőlőskertek területét jelöli (29 077 kapa). A negyedik oszlop a tizedjegyzékről eleve hiányzó 520 tulajdonos szőlőterületét mutatja (8278 kapa), jól érzékeltetve annak arányait az előző és következő mennyiségekhez. Az ötödik oszlop a dézsmajegyzéken is szereplő 815 adózó szőlőskertjeinek területét ábrázolja (20 800 kapa). A sorban következő további hét oszlop a becslések szerinti három kategóriára tagolt adózók adatait mutatja: A hatodik oszlop a potenciális bérbe adók tetemes birtokállományát jeleníti meg (17 784 kapa), mellette a jóval szerényebb hetedik oszlop azt, hogy a dézsmált bormennyiség megtermeléséhez számításaim szerint mennyi szőlőre lehetett szükségük (3004 kapa). A nyolcadik oszlop a két előző különbségét tükrözi (14 780 kapa), tehát azt a felesleget, ami vállalkozó szellemű bérlők rendelkezésére állhatott. A kilencedik oszlop a kevés számú reális méretű saját birtokon gazdálkodó viszonylag szerény birtokállományát jelzi (5991 kapa). A tizedik oszlop azt ábrázolja, hogy hány kapányi szőlő művelését feltételeztük, a dézsmára kötelezett bormennyiség alapján (19 474 kapa), s mellette a tizenegyedik oszlop a diagrammban a potenciális bérlők birtokairól tájékoztat (5303 kapa). Ezek után az utolsó oszlop annak a tetemes mennyiségű ültetvénynek az adatait reprezentálja (14 171 kapa), amelyet feltehetőleg bérelniük kellet, hogy az adóztatott bortömeget előállítsák. Tekintettel arra, hogy a nyolcadik oszlop felesleget feltüntető adata (14 780 kapa) biztonsággal lefedi a tizenkettedik oszlop hiányt jelző számait (14 171 kapa), abban bízom, hogy a becslésekben nem vétettem durva hibát. Reményeim szerint, a fenti kategorizálások utáni rendezésekkel feltárhatóak az adókönyvből a minden esetben ismert saját szőlőbirtok és a dézsmált bormennyiség előállításához számított szükséges szőlőterület közötti eltérések, s egyénenként, vagy kisebb csoportokban kimutathatóak a becsült, bérbe adható területek, illetve a másik oldalon a feltételezett bérelt területek méretei. A köztük megfigyelhető arányok azért bírnak jelentőséggel, mert ismeretükben és segítségükkel meg tudjuk határozni az érvényes üzemméreteket, s legalább a lehetősége (valószínűsége) megítélhető, hogy a szőlőt bérmunkára támaszkodó vállalkozás keretében művelték-e, avagy családi üzemként. A 20. század első felére érvényes adataink szerint, Sopronban a helyi körülményeknek és elvárásoknak megfelelő módon való gondozás mellett, az optimális méretű családi szőlő- és borgazdaság 2,5-3 katasztrális holdon (62,5-75 kapa) működött. A számok saját gyűjtésből 660