Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SELMECZI KOVÁCS ATTILA: AZ eszköz és a nyersanyag kapcsolata az olajütésben. A lengőkalapácsos éksajtó példája
hogy a közép-európai paraszti borkultúra hosszú ideig nélkülözte a csavarorsós prés használatát, 5 0 ami befolyásolhatta volna az olajsajtolás eszközkészletének kibővülését. Noha a recens adatokból egyértelműen arra következtethetünk, hogy a falusi olajütő műhelyek számára egyedül a lengőkalapácsos éksajtó volt a legmegfelelőbb eszköz, azonban az uradalmi és a városi olajmalmokban más monstruózus eszközforma is előfordulhatott. Ezt reprezentálja a fogarasi aliódium 1690-ben összeírt javai között szereplő alábbi eszköz: „Öreg tölgyfa oszlopok között járó orsós sajtó, melynek alatta vagyon olajütésre való két küllő," 5 1 ami a legutóbbi időkig sokfelé megtalálható végorsós bálványos présre enged következtetni. A hatalmas méretű prés nyomóhatását a több mázsa súlyú fekvőgerenda biztosította, amit az egykarú emelő elve alapján a csavarorsó segítségével mozgattak. A végorsós bálványos présnek a szőlőművelésben való használatáról csak a 17. századtól fordulnak elő közép-európai adatok. Ezeket a terjedelmes eszközöket eleinte az uradalmakban törkölyprésként használták. 5 2 Ezzel szemben az olívakultúra övezetében a kisebb terjedelmű csavarorsós prések különböző típusai az antikvitás óta egyaránt szolgáltak a bor és az olívaolaj előállítására. 5 3 A hagyományos olajkészítés Közép-Európában elsőrendűen az étolaj előállítására irányult, ezért a munkafolyamat csupán két fázisból állt: a magtörésböl és a sajtolásból. A hidegen általában kétszer kisajtolt olajpogácsa anyagának hevítése csak kiegészítő, lényegtelen munkának számított, mert az így kapott sötétebb színű, kellemetlen ízű olajat nem használták étkezésre, 5 4 így minőségi követelményt sem támasztottak a pörköléssel szemben. Ennek következtében az olajütés eredeti technológiája, a hidegen sajtolás nem igényelt szakmai képzettséget a munkát végző személyektől. Ez is közrejátszhatott abban, hogy az olajütésnek nem alakult ki céhes szervezete, és túlnyomó részben a gazdálkodó parasztok űzték idénymunka formájában, aránylag hosszú ideig megőrizve a tradicionális eszközkonstrukciót és munkaeljárást. IRODALOM BÁTKY Zsigmond 1906 Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1933 Táplálkozás. In: A magyarság néprajza I. 37-123. Budapest, Egyetemi Nyomda BERLÁSZ Jenő 1959 Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII században. Budapest, Akadémiai Kiadó DOMONKOS Ottó 1991 A kézművesség szerepe a falu anyagi kultúrájának alakításában. In: Magyar néprajz III. Kézművesség 7-154. Budapest, Akadémiai Kiadó EROSS János 1969 A bélafalvi olajütő. Aluta I. 287-291. Sepsiszentgyörgy 50 Vincze 1958. 20. 51 Takáts 1932.45. 52 Vincze 1958.20. 53 Krüger 1939., Parain 1962. 344-347. 54 Szathmáry 1939. 642. 651
