Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SELMECZI KOVÁCS ATTILA: AZ eszköz és a nyersanyag kapcsolata az olajütésben. A lengőkalapácsos éksajtó példája

hevítés nélkül állították elő. A meleg úton való egyszeri olajpréselés általánossá válását a hevítéssel ízletesebb olajat adó napraforgónak és tökmagnak a 18. század végétől a táplálkozásban betöltött meghatározó szerepe idézte elő, amit meglehetősen lassan követett a nyersanyaghoz igazodó kisebb méretű és hatékonyabb konstrukciójú eszközök elterjedése. * A hazai olajkészítésről tanúskodó legkorábbi feljegyzés a 14. századból maradt fenn, mely szerint Pozsony város olajütői 1342-ben Bécsbe vitettek olaj at.

1

6 A város 1379. évi adókönyve négy olajütő mesterről emlékezik meg.

1

7 Jelentősebb városaink adókönyvei és adólajstromai ez időtől tartalmaznak egy vagy több olajütő nevet. Nagyszombat városának adólajstromában 1412-13-ban olvasható Ulricus Oleatoris név; Bártfán pedig 1418 és 1437 között öt különböző olajütő név fordul elő a számadáskönyvekben Oleator, Olschleger formában.

1

8 Sopronban 1424-ben, Eperjesen 1428-ban tűnik fel az olajütő foglalkozás első alkalommal.

1

9 Az előállított olaj nyersanyagát és minőségét megvilágító első közlés a 15. század végéről maradt fenn Bakócz Tamás egri püspök 1493-1496 között vezetett udvartartási számadó könyvében a következő formában: „

Oleum commune peczeolayth", azaz 'olajat, közönségesen peceolajat'jelentésben, amit a vendéglátásban használtak.

2

0 A Nádasdy oklevéltárból nem sokkal később, 1541-ből a ,fen mag olayt" feljegyzést ismerjük.

2

1 A 16. század végéről Erdélyből származó történeti adatok is alátámasztják, hogy kétféle olajról van szó, mint pl. „halétel pecz-olajjal,"

2

2 ezzel szemben a lenolaj említése csak hajszépítő szerként és a világítással kapcsolatban fordul elő.

2

3 Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége, Bornemissza Anna gazdasági naplóiban a 17. század második felében számtalanszor szerepel a pecolaj megnevezés, melynek nyersanyagára való utalást több helyen is találunk, mint pl. 1681: „peczolajat egy köböl lenmagbúi valót,"

2

4 valamint a felhasználására szóló adat szerint 1683: „Peczolajat tábori szükségre konyhamester kezében."

2

5 Ennek alapján egyértelműnek mondható, hogy apeceolaj,pecolaj megnevezést a korábbi évszázadokban az étkezésre alkalmas, első sajtolásra előállított, jobb minőségű lenmagolajra használták,

2

6 míg a lenolaj terminus a hevítéssel nyert, étkezésre alkalmatlan, általában harmadszorra ütött lenmagolajat jelentette. A lenmagolaj mellett a 15. században jelentősebben elterjedt a kendermagolaj is, amely legnagyobb részben Cseh- és Morvaországból származott.

2

7 A középkorban az étolaj szükségletet döntően az a vallási tényező szabta meg, amely a böjtöt bevezette és fenntartotta. A meglehetősen nagyszámú böjti napon mindenféle állati eredetű zsiradék fogyasztása tiltott volt, egyedül a növényi olajjal készült ételeket (jobbára káposztát és halat) fogyaszthattak. A keresztény vallási élet megszilárdulása 16 Ortvay 1903.233. 17 Ortvay 1903. 232., Lambrecht 1915. 52. 18 Fejérpataky 1885. 122-123., 165., 170., 181. 19 Szűcs 1955.50. 20 Kandra 1887.353. 21 Szamota-Zolnai 1906. 760. 22 Radvánszky 1893. 106. Az étkezésre szolgáló pecolajra 1. Szabó T. 2000. 592. 23 Radvánszky 1893. 295. 24 Szádeczky 1911. 389. 25 Szádeczky 1911.398. 26 Részletesebben Selmeczi Kovács 1979. 27 Szathmáry 1939. 642., Ortvay 1903. 117. 647