Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Malmok a bresztói kerületben Rövid és kaptafára illő volt a falvak lakóinak a vallomása a bresztói kerületben is. Monoton egyhangúsággal hullottak a szavak a történeti kútfőkbe: falunkban malom van." Ezt mondták Csabalócon, Felsőcsebinyén, Felsőjablonkán, Horbokradványon, Izbugyabresztón, Izbugyahrabócon, Izbugyahosszúmezőn, Izbugyarokítón, Izbugyazbojnán, Kalenón, Krasznibródon, Radványban, Roskócon, Tótjablonyán, E/c/rawv'ban, Viraván és Volicán is. Ahol bőbeszédűbbek voltak, még hozzátették: „közel hozzánk, a szomszéd községekben is vannak malmok." Az egyhangúság közepette már-már dicsekvő fennhéjázásnak tűnhetett Sterkóc szolgálónépeinek nyilatkozata: „Szükségleteinket jól kielégíti a falubeli malom, mely a mi saját malmunk." A nyelvi igénytelenség kaptafájára erőltették az összeírok azok mondanivalóját is, akiknek nem volt malmuk. Nyágó, Rokitóc, Szukó, Tótkríva, Valentóc szolgáló népei, mint az úrbéri perekben a pálinkán vásárolt tanúságtételeket, úgy ismételték: „a falunkban nincs ugyan malom, de közel hozzánk a szomszéd községekben több,..." vagy éppen Jó malmok vannak." A fentieknél is szófukarabbak voltak Alsócsebinye, Csertész és Horbokcsebinye lakói. Ok hallgattak őrlési szokásaikról és lehetőségeikről. A homonnai uradalom Csáky-része Részben az uradalom gazdatiszjeinek, részben a lakosság szorgalmának köszönhetően, fölösen épültek malmok a homonnai uradalom Csákyak birtokolta falvaiban. A vízikerekek alkalmazása terén Kiskemence tüntette ki magát leginkább. „Két urasági malom őrölt, és három posztókalló" működött a faluban, és a vármegyében egyedül itt említették, hogy „egy fűrészmalom is található a falujukban." Lisztelő malom fölösen volt mindenfelé. Haburán többes számban emlegették létüket. Homonnán „három urasági malom " őrölt, Hosztovicán kettő. Mezőlaborc határában „három " Pcsolinán, Topolyán, Ulicson, Vásárhelyen, Világon és Zbojon „ két-két urasági malom" forgott. Egy-egy „urasági malom" volt Palotán, Poruhkán és Udván. ,Jó malom volt" Őrmező határában is. Ilyen őrlési lehetőségek mellett már-már sajnálnunk kell Lyubisse szolgálónépeit, ahol csak egy patakmalom volt „a falu határában," és még inkább Sztakcsinrosztoka lakóit, akiknek „száraz időben" rendre elapadt a malmuk vize, s ilyenkor „a szomszéd faluban" voltak kénytelenek „megőröltetni a gabonájukat." Nem lévén malmuk, a szomszéd falvak jártak - negyed- vagy félórányi távolságra Barkó, Dedasóc, Velyopolya, Kohanóc, Koskóc, Kudlóc, Lácfalva, Maskóc és OlykaKríva lakói. A bőséges őrlési lehetőségek között Hankócon mellőzték a malmok emlegetését. A homonnai uradalom Vandernath-része Nem szűkölködtek őrlési lehetőségekben a homonnai uradalom Vandernath család birtokában lévő falvaiban sem. Híres - három kőre őrlő - urasági vízimalom lisztéit Cirókahosszúmezön, Szinnán. „Két kőre jár az uraság malma" Zavadkán, és három-három vízimalom volt Ruszkán és Sztakcsinban. Több malom őrölt Cirókabéla határában is „a vízen, amely malmok minket szolgálnak." Azt nem árulták el a lakosok, hogy hány, s azt sem, hogy a regálejog hasznának megváltásáért mennyit fizettek. Egyköves urasági vízimalomok őröltek Borón, Homonnarokítón, Homonnazbojnán, Olsinkón, Papinán, Tótvolován és Telepócon. 626