Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - SZILÁGYI MIKLÓS: Szempontok a „régi vizes világ" mellékes haszonvételeinek néprajzi vizsgálatához - A teknősbéka és a kecskebéka
a kecskebékát. Arról viszont nem nyilatkozik egyértelműen Ecsedi István, hogy az így megszerzett zsákmányt (pontosabban a békának csak a hátsó combrészét, melyet a parton le szokott metszeni a békafogó, a többi részét pedig visszadobja) ki-ki maga konyháján használta-e fel, vagy piaci értékesítésre szánta! A sajtó-híradásra és személyes kiegészítő információ-gyűjtésre hivatkozva bemutatott szentesi 1933. őszi Katholikus Kör-i bankett, amikor „500 kecskebékát fogyasztottak el a Kör ínyenc tagjai", egy vacsorázó átlag 12 pár rántott békacombot evett meg, önmagában, de még Ecsedi kiegészítő információjával („Szentesen a békát 35 éve eszik, minden évben egyszer nagy vacsorát rendeznek") együtt sem bizonyíthatja a békacomb (akárcsak szentesi) paraszti fogyasztását. A későbbi gyűjtések pedig eléggé ellentmondóak abban a kérdésben, hogy a tiszántúliak - Tisza-mellékiek vajon ették-e a békát vagy csupán „esetleg lehetséges" piaci termékként tartották számon. Bellon Tibor szerint a Tisza mentén - amellett, hogy jó áron el lehetett adni - „a parasztok is fogyasztották" a kirántott békacombot. 3 2 Fazekas Mihály Karcag népi táplálkozása kapcsán említette meg a katonabéka csirkehúshoz hasonló ízű combjának (talán nem általános, inkább kuriózum jellegű?) helyi kedveltségét. 3 3 Tálasi István Kiskunság-monográfiájában 3 4 és a Szeged-közeli Tápé „népi táplálkozásáról" írt dolgozatában 3 5 viszont csak a városiaknak eladható termékként tűnik fel a kecskebéka (Tápén: kecsmeg). Én magam is kizárólag lekicsinylő-lesajnáló halász-véleményeket hallottam a tiszai halászati gyűjtéseim során a békafogásról, bár azt gyakorta emlegették informátoraim, hogy Egerben jó piaca lenne a békacombnak. Az Eger vidéki békászok olykor meg is jelentek és eredményesen munkálkodtak Tiszafüred környékén. A sült vagy kirántott békacomb alkalmi és akaratlan evéséről viszont csupán szarkasztikus élményelbeszélést őrzök gyermekkoromból: abban a meggyőződésben kóstolta meg Egerben egy vendégként ott tartózkodó füredi ember, hogy „csibehúst" eszik (ezen a néven kínálták neki az egriek), ám amikor megtudta, mivel etették meg, nagy öklendezések közepette látta viszont ezt a nem-szeretem étket. Papp József szintén azt rögzítette, hogy a Tisza-mellék falvainak és a Hortobágynak a vizeit bérlő csegei és más helybeli halászok rendszerint Eger környékéről érkezett „békás embereknek" adtak engedélyt béka-fogására. Bár akadt helybeli is, aki „szedte a békát" eladásra, a hivatásos halászok, ha megpróbálkoztak az ilyen mesterséggel, szerintük „annyira gusztustalan volt", hogy rövidesen abbahagyták. 3 6 Az egri (és gyöngyösi) piacok Makiárról, Andornaktályáról, illetve Visontáról érkezett békacomb-árusait valóban emlegeti a palócok táplálkozását monografikus igénnyel vizsgáló Schwalm Edit. 3 7 Sőt: az idegenforgalmi célú mai városismertető szerint „ötvenszáz éve is a békacomb hazája volt" a város - vesszőkosarakban, mázsa-számra árulták a mai Dobó tér melletti piacon. 3 8 A recens adatok azonban Egeméi (és Gyöngyösnél) lényegesen nagyobb kedveltségi körzetről árulkodnak a palóc-vidéken! Fél Edit Őrhalom szálláskertbeli életéről írva közölt adatot az égetett cserépből való krumplisütőről, melyben 32 Bellon 2003. 68. 33 Fazekas 1994. 30. 34 Tálasi 1977. 162. 35 Szigeti 1971. 506. 36 Papp 1992. 46. (Tiszacsege), Papp 1997. 123. (Tiszabábolna), Papp 1998. 57. (Hortobágy). 37 Schwalm 1989. 446. 38 L. www.hevestour.hu/hu-user-kat-inyenc-bekacomb. phb+"békacomb"&cd=l 25 585
