Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - KAJÁN IMRE: A Soroksári Duna-ág elzárása és az 1876. évi árvíz
A március 1 6-i gyűlésen a cél a Péchy Tamás közmunka és közlekedési miniszterhez menesztendő küldöttség megválasztása és a kérelem pontokba szedése volt. Az ülésen felszólalt Éjszaky Károly mérnök. Hangsúlyozta, hogy elvben minden érv cáfolható ("az ellenvéleménynek megeszik egymást"). Azt javasolta, hogy a Pesten elvégzett ármentesítési munkákat (partemelés, jó csatornák) kérjék a budai oldalon is, valamint azt, hogy a Dunát a Tassi révig szabályozzák. Józan érvei azonban nem hatottak: a budaiak kitartottak eredeti követeléseik mellett, ráadásul újabb, független szakértői bizottság kiküldését is kérelmeik közé sorolták. Hozzájuk csatlakozott Klempay Tibor mérnök is, aki külön tervezetet hozott: számításokkal mutatta ki, hogy az elzárás miatt 14'-bal (kb. 440 cm-rel!) emelkedett az árvízszint, és tévesnek ítélte azokat a jóslásokat, hogy a Duna majd maga mélyíti medrét. Szerinte nagyobb katasztrófától csak azért menekült meg a város, mert a déli vasúti híd töltése még nem készült el, és a víz utat talált Tétény felé. Az egybegyűltek 19 fős küldöttséget választottak és még aznap délután felkeresték a minisztert. A békés, udvarias hangú tanácskozáson Péchy miniszter valamelyest megnyugtatta a kedélyeket. Hangsúlyozta pártatlanságát, és ígéretet tett más pártatlanok meghallgatására is. Hivatkozott a korábban felkért külföldi szakértőkre, akik helyeselték az elzárást. A híd kérdésében ígéretet tett, hogy a vasúti töltés helyett ártéri hidat építenek majd (nem így lett). A tanácskozás másnapján Thaisz főkapitány kapott névtelen levelet, mely szerint „ kiiit a forradalom, ha 24 óra alatt a Soroksári-gátat meg nem nyitják!" A vízállás csökkenésével jelentkeztek a budai polgárok gyűlésein a soroksáriak, taksonyiak és harasztiak is. Ők is csatlakoztak az elzárás megnyitását követelőkhöz. Érveik: nyáron az elzárt Duna mocsaras, bűzös, fertőzi a levegőt. A kutak kiszáradnak, a malmok leállnak. A Duna-ág küldötteinek érvei mind helytállóak voltak. A gátba épített tápzsilip nem volt képes megfelelő vízmennyiséggel ellátni a folyómedret. A kérdést véglegesen csak az 1910—12-ben épült Kvassay-zsilip oldotta meg. Figyelmet érdemel a Duna-ág menti falvak jelentkezésének időpontja is (március 19.): a vízállás jelentősen csökkent már, és folytonos volt az apadás. Nem sokat kockáztattak hát; ha a gát megnyitását sikerül elérniük, akkor sem szabadítottak volna már magukra túl nagy árvizet... 1876. március 21-én tartották Pest megye negyedéves közgyűlését. Ilkey főjegyző említette, hogy a megye sohasem ellenezte a Duna-ág elzárását, a gátat építésekor és utána is megyei hajdúkkal őriztette. (Nyilatkozata mutat rá arra, hogy az építéskor milyen indulatok forrtak...) Halász Boldizsár képviselő a közgyűlésen hevesen kikelt azok ellen, akik a zárógát megnyitását követelik. Az ülés nem is hozott semmiféle döntést a Duna-szabályozás kérdésében. Március 22-én a legfelsőbb fórum, a képviselőház elé is eljutott a Duna-szabályozás kérdése. Kállay Béni interpellálta a minisztert a budapesti szabályozási műveket kárhoztatva. Utalásaiból kiderül, hogy egyenes kapcsolatai voltak a budai polgárokhoz. Hivatkozott a Mérnökegylet tanulmányunk elején ismertetett vitájára, amelyben Herrich Károly kijelentette: nem érhet el a Duna Budapestnél 24'-nál magasabb vizet. (Az árvíz ezt meghaladta 7"-kel.) Péchy miniszter a szabályozási müveket ismételten megfelelőnek mondta, de ígéretet tett arra, hogy a kérdést az árvíz elmúltával újravizsgálják. A vegyes bizottságba a 576
