Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - KAJÁN IMRE: A Soroksári Duna-ág elzárása és az 1876. évi árvíz
A Duna-ág elzárásával a folyó vízszintje (kisvíznél) rögtön 25"-kel (kb. 66 cm-rel) emelkedett. Ezt az emelkedést a szabályozók egyértelmű sikerként könyvelték el, a laikus közvéleményben viszont aggodalmat keltett. 1 0 Viták a Mérnök-Egyletben A szabályozások első eredményeit a Magyar Mérnök és Építész Egyletben szakmai vitákon vizsgálták. Ezek egyikét az Egylet Közlönye ismertette." A Herrich Károly tárgybeli előadását követő vitán több mint 70 tag jelent meg. Felszólalt sok, ma is ismert műszaki szakember, így Zsigmondy Vilmos, Hieronymi Károly, Reitter Ferenc, Kherndl Antal és Kruspér István. Zsigmondy kétségeit fejezte ki, hogy a Duna promontori ága képes lesz levezetni a korábban két folyóágban megoszlott vízmennyiséget. Figyelmeztetett arra, hogy a promontori sziklapad benyúlik a Duna medrébe, és ez a sziklazátony megakaszthatja a jeget. A folyó-elágazások egyébként is biztosító-szelepek, ezért ellenzi a Soroksári Duna-ág elzárását addig, míg a promontori ágat ki nem kotorják. A többi hozzászóló üdvözölte az eddig történt beavatkozásokat, de figyelmeztettek, hogy a megmaradt egy ág rendezését nagy erőkkel kell folytatni, és mihamarabb befejezni. A Soroksári Duna-ág elzárását ellenzők úgy számították (az egykori vízmagasságok alapján), hogy 1838-ban 515 000 köbláb volt az árvízi vízhozam (kb. 18 300 m 3/s). Ezt, mint minden logikus gondolkodást nélkülöző feltételezést vetették el a tudós urak, hisz a rendkívüli vízmagasságot akkor nem nagy vízmennyiség, hanem jégtorlódás idézte elő. Herrich Károly magabiztosan jelentette ki a vitában: „ ...azon esetre, ha Buda-Pest között és alatt, jól berendezett müveletek folytán a jégdugulás lehetőségét az előidézett mélységekfolytán megszüntetjük, bármit miveljünk is szelvények tekintetében, nincs hatalmunkban úgy kontárkodni, hogy Buda-Pest között 23-24 'vízmagasság és az ezeknek megfelelő 350.000 köbláb vízmennyiség előidéztethessék - egyszerűen azért, mert Dunánk (...) ily vízmennyiséggel nem bír." A meggyőző szakmai érvek elvették a további viták élét. 1875. végéig nyugodtan folytak tovább a budapesti partfalépítési és egyéb munkák. Elkészült a Gellérthegy alatti kiszélesedett mederszakasz 380 m szélességre összeszorítását szolgáló kétoldali párhuzammű (a „0" felett 3,79 m koronaszinttel), és ezzel kapcsolódóan elkotorták a korábban oly sok bajt okozó Kopaszi-zátonyt. Kiépítették a fővárosi rakpartokat Budán a Margit hídtól a Rudas fürdőig, Pesten a Margit hídtól a fővámházig (a mai Közgazdaságtudományi Egyetem épülete). Megépült, és 1876 márciusára átadásra készen volt a Margit híd, a főváros alatt pedig elkezdődött a déli vasúti híd pilléreinek és a kelenföldi kereszttöltésnek az építése. Pesten a rakpart mentén, a korábban a Dunába torkolló szennyvízcsatornák vizét összefűző gyűjtőcsatorna épült, melyből a mai Vámház tér helyén egy gőzüzemű szivattyúteleppel lehetett nagyvízkor a vizet a Dunába emelni. A csatornák régi dunai torkolatait így elzárták. A Soroksári Duna-ág torkolatánál 60 méter széles nyílású párhu10 A vízszint emelkedésével csökkent a kisvízi jégvonuiáskor a jégtáblák mederfenékhez fagyásának és így a torlódásnak a veszélye. A lakosság ugyanakkor attól tartott, hogy ha a kisvíz ennyivel emelkedik, mennyivel lesz majd magasabb egy árvízkor? 11 Az 1872. november 9-iki szakülés előadását és hozzászólásait ismerteti a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1872. 11. füzet, 461-412. Herrich Károly előadását közleménnyé formálta, amelyet a MMEEK következő, 12. számában közölt (473-496). 572
