Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - KAJÁN IMRE: A Soroksári Duna-ág elzárása és az 1876. évi árvíz

tárgyalta. Tagadhatatlanul az övé az érdem, hogy a budapesti Duna-szakasz szabályozása az 1870-es évek elejére a megvalósulás állapotába jutott.

7 A budapesti Duna-szakasz szabályozása A kiegyezés után rögtön megkezdődtek az előmunkálatok, és az új szabályozási tervek 1870-re el is készültek. Ezek alapján, a szakma és Pest városa nyomására az országgyűlés 1870. évi X. törvényével biztosította a szabályozás alapjait. A törvény 3. paragrafusa 24 millió forintot irányozott elő a következő munkákra: 1. Lánchíd megváltása, 2. két új állandó híd építése,

8 3. a fővárosi Duna-szakasz szabályozása (az 1-3. pontok a Közmunka és Közlekedési Minisztérium feladatkörébe tartoztak), 4. közlekedési vonalak (boulevardok és avenuek) nyitása, 5. az előbbiekre szükséges tervek, felvételek és kisajátítások költsége (a 4. és 5. pontok a Fővárosi Közmunkák Tanácsa feladatát képezték). A törvényre a Magyar Mérnök és Építész Egylet reagált igen hamar. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye kiemelten tárgyalta a legkényesebb kérdéseket, így a Soroksári Duna-ág elzárását is. Az Egylet állásfoglalása szerint a szakmailag vitás kérdés gondos és alapos tanulmányozást igényel, azonban nem szabad megvárni a szabályozási munkák megkezdésével a hosszabb vizsgálódás eredményét, hanem a magától értetődő feladatrészeket (rakpartok, partfalak) azonnal el kell kezdeni. A Mérnökegylet óvatos megfogalmazásából is kiérzödik, hogy a szabályozás említett kérdésében nem alakult ki egyértelmű szakmai összhang. A szakminiszter, Gorove István 1870 augusztusában szakértői bizottságot hozott létre az ügy tisztázására. Ez a bizottság a legsürgősebben szorgalmazta a Soroksári Dunaág elzárását és a promontori ág (azaz a Duna főága) kotrásának megkezdését. Az ún. „Enqueté-bizottság" érvelése mégsem nyugtatta meg a kedélyeket, így a kormányzat jónak látta további független (azaz külföldi) szakértőket felkérni. Dalmann hamburgi vízépítészeti igazgató a már 1871 decemberében elkészült munkájában azon a véleményen volt, hogy a Soroksári Duna-ág elzárásának sikere nem függ az elzárás pontjától. Ha a folyóágat nem torkolatánál, hanem lejjebb zárnák el, akkor is szükséges egy torkolati víz-, ill. jégvezető párhuzammű megépítése. A várost fenyegető jégveszély az elzárással mindenképpen csökkenne - hangsúlyozta. Laianne Leon francia vízműveleti főfelügyelő állásfoglalása egyértelmű volt: a Soroksári Duna-ág elzárásán áll, vagy bukik a budapesti szabályozás sikere. Mindenképpen a torkolatnál kell a folyóágat elzárni, mert más megoldás jégzajláskor veszélyes lehet. A Duna összes vizének a promontori ágba vezetését jó megoldásnak tartotta: a jégtorlódás veszélye a nyert vízsebesség és mélységnövekedés miatt elhárul. Gorove miniszter továbbra sem tudott dönteni a két kérdésben, mert tartott a nagyarányú beavatkozás előre nem látható következményeitől: a Soroksári Duna-ág elzárásának tervét a part menti települések ellenezték, mondván, hogy ha a vízi utat elzárják, nem tudják majd terményeiket a jól fizető pesti piacokra szállítani. Az ügy ráadásul kényes volt azért is, mert Ráckeve falu a 17. század vége óta koronabirtok volt (eredetileg 7 Reitter 1865., 1866. 8 A Lánchíd Társaság kizárólagos joga volt Budapesten hidat építeni, ez pedig nem állt érdekében. Ezért a híd 1870-ben - Andrássy Gyula miniszterelnök szavaival élve - inkább nehezítette már, mint könnyítette a közlekedést. Ahhoz, hogy a Dunán új hidak épülhessenek, a Lánchíd Társaságot az államnak meg kellett vásárolnia. 570