Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - FRISNYÁK SÁNDOR: A Börzsöny-vidék tájhasználata a 18-19. században

2. ábra. A Börzsöny-vidék tájhasználata a 18. század vége Jelé Jelmagyarázat: 1 = erdő, 2 = szántó, rét, legelő, 3 = ártéri gyep és ligeterdő, 4 = szőlő, 5 = település A hódoltság korában elpusztult Börzsöny-vidéki falvak újra benépesültek. A kistáj humanizációjában a visszavándorló magyarokon kívül, a spontán migráció és szervezett telepítési akciók révén németek (Berkenye, Kismaros, Nagymaros, Szokolya, Zebegény) és szlovákok (Ipolydamásd, Kóspallag, Márianosztra. Nógrád, Szob stb.) is részt vettek. A kultúrtáj helyreállítása a középkorban kialakult - az ökológiai adottságokra épülő szerkezet szerint történt, de egyes falvak helyváltoztatására is sor került. így pl. Ipolydamásd, Ipolytölgyes és Szob belsősége (épített környezete) új, a réginél előnyösebb helyre települt. A Börzsöny-vidék 18. századi tájhasználatát a relief, az erdőségek és a vizesföldek strukturálták. Az erdő- és bozótirtás, a gyepfeltörés a magyarság és az együtt élő etnikumok megfeszített munkájával ment végbe. A mikrorégión belül a temiészetföldrajzi feltételek differenciáltsága miatt eltérő tájhasználatok és határszerkezetek jöttek létre. A 18. századi tájhasználat térbeli rendszerét az 1782/84-ben készült első katonai felmérés (a Josephinische Aufnahme) alapján szerkesztett térképvázlaton jelenítjük meg (2. ábra). 532