Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - FRISNYÁK SÁNDOR: A Börzsöny-vidék tájhasználata a 18-19. században

A Börzsöny-vidék tájhasználata a 18-19. században FRISNYÁK SÁNDOR Bevezetés A tájhasználat - a történeti földrajz és a tájökológia szerint - a természeti erőforrások felhasználásával a tájban folytatott emberi tevékenységek összessége. A Börzsöny-vidék 18-19. századi gazdasági táj használatát a korabeli kéziratos térképek és községsoros statisztikai források alapján foglaljuk össze. A 18-19. század a tájhasználat fejlődés-folyamatának egy szakasza (időkeresztmetszete). A vizsgált időszak értékeléséhez a történelmi előzményeket, a hegység és környéke táj- és természeti erőforrás-használatát befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezőket (a centrum térség hatását) is szükséges felvázolnunk. Az egyes művelés-ágak gazdasági jelentőségét és kataszteri tiszta jövedelmét - a dolgozat címében szereplő időhatár átlépésével - az 1913. évi statisztikai adatok elemzésével szemléltetjük. A tanulmányban a Börzsöny-vidék huszonnégy településével foglalkozunk, s a településneveket a mai formában használjuk. Történelmi előzmények A Börzsöny-hegység a Duna, az Ipoly és a Nógrádi-medence között helyezkedik el, kb. 630 knr-nyi területen. A hegység a történelmi Felvidék-régió déli peremövezetében foglal helyet. A Felvidék térszerkezetében a déli hegy- és medencesor polikultúrás gazdálkodásával mint átmeneti jellegű területsáv ágyazódott be a történelmi Magyarország táji munkamegosztásába. Az átmeneti-öv környezetéhez képest fejlettebb terület, változatosabb termeléssel, a nagytájak határán interregionális kereskedelmi tevékenységgel. A Börzsöny-vidék is része az átmeneti övezetnek, a belső-kárpáti vulkánsor többi tagjához képest nagyobb helyzeti energiával. A hegységet határoló Dunakanyar és a folyam alföldi völgykapuja, a Duna-nyílás és annak déli előtere, ahol Óbuda, Buda és Pest kialakult, a Kárpát-medence legenergikusabb helye: az ország közepe. A medium regni, ahogy ezt a tájat a középkorban nevezték, az ország gazdasági, hatalmi, egyházi és kulturális centruma volt.

1 Az ország közepén az államalapítástól 1241-ig Esztergom, 1241-től 1323-ig Buda, majd 1408-ig Visegrád, 1541-ig ismét Buda a hatalmi-politikai központ. 1541-től 1848-ig, amikor a királyság székhelye az excentrikus helyzetű Pozsonyban volt, a gazdasági élet súlypontja továbbra is Pest-Buda maradt. A centrum-térségben négy természeti-gazdaságföldrajzi nagytáj: a Felvidék, a Dunántúl, a Kis- és Nagyalföld érintkezik egymással. A nagytájak határán gazdasági erővonalak és erőközpontok (vásárvonalak és -városok) hatást gyakoroltak környezetük fejlődésére. A 15-16. században Pest-Buda mint fogyasztó- és kézműves-központ kialakította piaci vonzáskörzetét, melyet kb. 60 km sugarú kör határolt. A belső, 30 km-es 1 Beluszky 2007. 17-37., Frisnyák 2010. 103-114. 529