Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - MIZSER LAJOS: Helynévmagyarázatok Dél-Borsodban

leforrázták, és itták gyógytea gyanánt. A déli szláv eredetű rakitje 'egyfajta fűz' szóból hangrendi kiegyenlítődéssel lett a köznyelvi rekettye, illetve a népnyelvi rakottya. Salamonta: Salamonta, Salamonta-tanya, Nagy-Salamonta határrészek (Mezőnagymihály), Salamonta, Salamonta-ér (Szentistván). Egy 1396-os oklevélben olvashatunk Salamonthaua (= Salamon tava) nevü tóról, és a vizét levezető Salamontoere nevű patakocskáról. így a Salamonta nevű területek a Salamon tava rövidülése, annak kiszáradt részei, illetve az egykori tó közvetlen környéke. Sugoró: Sugoró „domb", 1864: Sugaró (Bogács), Sugoró „domb, cserjés" (Tard), Kis Sugoró „lapos tető", Sugoró, hívják még Zsugorodó-nak is (Mezőkövesd) és Nagy Sugoró „lapos tető, gödör" (Szomolya). Földrajzilag nem függnek össze. Az elnevezés a zsugorodik ige származéka a régi sokorú 'tekergős' melléknév, és 'domboktól és völgyektől át- meg átszeldelt terület'jelentésben vált földrajzi névvé nemcsak itt, hanem az ország más részein is. Szarda: a Sályi-, illetve a Kácsi-patak régebbi, népi neve. Szarda: 1864-ben is említik (Bükkábrány), Szarda „mély árok, kicsi csermely folydogál benne". A néphagyomány szerint szeméttárolónak és árnyékszéknek használták (Kács). Szarda-palló „gyaloghíd a Kácsi-patakon" (Mezőkeresztes), Kis-Szarda, Nagy-Szarda „sík terület, rétek" (Mezőnyárád). Minden valószínűség szerint szláv eredetű, jelentése: 'közép(ső)' tudniillik voda (víz). Erdedetileg a Sályi- illetve a Kicsi-patak között folydogálhatott. Mezőnyárádon a víznévről nevezték el a területet is. Pejoratívnak látszó hangalakja miatt (pedig ahhoz semmi köze) használata csak népi szintű maradt. Szomjú-hát: Szomjú-hát „sík szántóterület", „laza talajszerkezet, könnyen átereszti a vizet" (Mezőnagymihály), Szomjú-hát „dombtető", „szomjazta a vizet, mert az lefolyt rajta, termése gyenge volt" (Tibolddaróc). Igazuk van a gyűjtőknek. A;szomjú melléknévnek 'szomjas' volt a jelentése'. A két Szomjú-hát megnevezés legkésőbb a 18. század közepe előtt keletkezett. A száraz talajra vonatkozó Szomjú elnevezés az ország több helyén is előfordul ebben a formában. Szőrfüves: Szőrfüves „dombos szántó" (Borsodgeszt, Sály). A szőrfűnek több jelentése is volt: 1. 'tarackos tippan', 2. 'nagy széltippan', 3. 'a sáshoz hasonló, dombon termő fűfajta, amelyet a kasza nehezen vág el', 4. 'olyan füfajta, amelyet ősszel a juhok nagyon kedvelnek'. Ma már nem tudhatjuk, hogy melyik növény volt a meghatározó az elnevezésben, legfeljebb sejthetjük, hogy az utóbbi. Tarizsa: Alsó-Tarizsa „a faluhoz közelebb esik", Alsó-Tarizsa-malom, FelsőTarizsa „a falutól távolabb van", Felső, Tarizsa-malom, Tarizsa-völgy, Tarizsa-tető, 1864-ben: Tarisa (Sály). Az elnevezés alapja a szlovák tvaroh 'túró' szó, ennek nőnemű melléknévi alakja a tvarozna 'túró-, túrós'. Ez magyarosodott Tarizsá-ra. Azért nőnemű, mert a dolina 'völgy' szónak a jelzője. Tehát egykor néhány szlovák juhász család élhetett ezen a helyen. Hogy tejtermékről is nevezhettek el helyet, bizonyítja a kácsi Zsendicelyuk, mely három teremből álló barlang. A zsendice szó jelentése: 'oltott juhtej savójának forraláskor kiváló, édes, túrószerü tejtermék'. A Tarizsa Sály külterületi lakott helye. Nevezik még Cigánysornak is, mivel cigányok élnek ott. Tilaj: Tilaji-híd, Tilaji-kiserdei-tábla, Tilaji-kiserdő, Tilaji-lapos, Tilaji-legelő, Tilaji-magtár, Tilaji-nagylapos, Tilaji temető, Tilaj-puszta (Borsodivánka), Tilaji-ér, Tilaj-halom, Tilaj-Szentistváni út (Egerlövő), Tilaj, Tilaj-puszta, Tilaji-járás, Tilaji út (Szentistván). Tilaj a 15. század elején még virágzó falu, de a század végére elpusztásodott. Nagyobb része Borsodivánka, kisebb részei Szentistván és Egerlövő határába ol514