Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - MIZSER LAJOS: Helynévmagyarázatok Dél-Borsodban
történeti adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért az 1864-es leírást is mondának kell minősítenünk. Leányfalu: Jányfalusi kút, Jányfalusi malom (Sály), Kisjányfalu,Nagyjányfalu „sík, szántók", Jányfalusi tanya (Tibolddaróc). Az 1864-es leírás lejegyez egy néphagyományt, amely szerint az utolsó Tibold úr lányáról nevezték volna el a falut, még temploma is volt. Leányfalu sokkal régebbi a Tiboldoknál. 1307-ben Lean-nak írják, 1443-ban már Leanfalwa a neve. A Leány az Árpád-korban személynév is volt. Tehát a falu egy Leány nevű embertől kapta a nevét, s ezt megerősíti a Leányfalva forma is. Esetleg szóba jöhet a leányágon való öröklés is mint névadási tényező. A község nagyobbrészt Tibolddaróc, kisebbrészt Sály határába olvadt valószínűen még a 16. században. Az l>j (lány> jány) ejtés a helyi nyelvjárást mutatja. A Borsodgeszt határában található Halomvár, más néven Jánvár nem függ össze ezzel az elpusztult faluval, legfeljebb az etimológiájuk közös. Lóger: Láger „dombos rét, szérűskert volt, itt csépeltek régen" (Vatta). A német Lager szó magyarosodott alakja. Eredetileg 'tábor'-t jelentett. Nyelvünkben ez még az 'általános rakodóhely'jelentéssel bővült. Vattán azt a helyet jelentette, ahová a gabonanemüeket cséplés céljából összegyűjtötték. így tehát a hagyománynak tökéletesen igaza van. Montaj: Montajpuszta, Kis-Montaj, Nagy-Montaj, Montajipap-tag (Szentitsván). A néphagyomány szerint falu volt itt. Igaz is. 1257-62: Monthay. 1467-ben még a lakosait is összeírták. A 16. században a mezőkeresztesi csata után pusztásodhatott el, és olvadt Szentistván határába. Érdekes, hogy magát Szentistvánt csak 1333-ban adatolják Scenthstepan formában. A Montaj falunév szláv eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. Orosz-ér: Orosz-érre járó, hivatalos név: Olasz-érre járó (Mezőkeresztes), Oroszér „patak", Orosz-ér „sík, szántó", Orosz-ér-szög (Szentistván). 1460-ban létezett egy Olazy nevű falu, mely a 16. század elejére elpusztásodott. Az itt eredő patakot nevezték Olasz-émek. Mivel az olasz és az orosz hasonló hangzású szó, könnyen ment a felcserélése, annál is inkább, mert a névadó falu elenyészett, és Alsóábrány határába olvadt. A néphagyomány ugyan kapcsolatba hozza az 1849-es orosz invázióval is, de ennek nincs történelmi alapja. Szentistvánon a mellette elterülő földeket is így nevezik. Pazsag: 1. tanya Bogács határában. 1269-ben Posog néven falu volt Bogács, Mezőkövesd és Szomolya között, amely a 16. századra elpusztásodott. Részterületei: Pazsag alja, Pazsag-híd, Pazsag-rét, Pazsag út, Pazsag-oldal, Pazsag-tető (Bogács), Pazsag alja (Mezőkövesd), Kis-Pazsag-dülő. Pazsag-rét (Szomolya). 2. Pazsag, Kispazsag, Pazsag-völgy erdőterület Bükkzsérc határában. Más és más időben nevezték el a két területet. Etimológiailag mind a kettő szláv eredetű, a jelentése: 'égetéses irtvány'. Az egyik helyen falu létesült, a másikon erdész- és vadászház, munkásszálló, csak éppen jóval később. Pipis: Pipis-domb (Borosdgeszt) „beépítve", Pipícs „lapos szántó", 1864: Pipis (Keresztespüspöki), Pipis „lapos szántó', 1864: Pipis (Szomolya). A területek földrajzilag nem függenek össze. A pipis szó hangutánzó eredetű, és a búbos pacsirta tájnyelvi megfelelője. Azaz említett területeken a meghatározó madár a búbos pacsirta volt, ezért is vált földrajzi névvé. Rakottyás: Rakottyás-kút (Bükkzsérc), Rakottyás-tető (Kács). A kút és a tető közvetlen közelében sok rekettye volt. A rekettyét nemcsak kosárfonásra használták, hanem gyógynövényként is szolgált. Levelének és virágjának a teája jó vizelet- és hashajtó hatást tulajdonítottak. A vízibetegséget is ezzel kúrálták. Néhány helyen apróra tört magvait 513
