Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - KISBÁN ESZTER: Rácz Zsuzsanna könyvecskéje korabeli körképben
Magyarországon is ismert, az alsó-ausztriai burgonyatermesztés állásáról is írt az 1770-es években. „Pár évvel ezelőtt a falvakban egy tenyérnyi földre sem engedték be a krumplit, sem a kertekben, sem a szántón. Hiába fáradoztak sokat bevezetésével a szakemberek, az asszonyok nem tudták, mit kezdjenek vele. Aztán akik látták már távolabbi vidéken, elkezdték végre a szőlők szélén ültetni... Mára annyira elterjed Alsó-Ausztriában, hogy több gabonakereskedő (Kornjuden) amiatt morgolódik, hogy ez a krumpli, ami helyben fogy el, akár letörheti a gabonaárakat is, jóllehet egyelőre az ugart javasolják termesztésére." Az 1770-71 ínségéveket a burgonya teljes sikere követte. 7 Magyarország és Erdély korai burgonyatermesztését Kósa László vizsgálta, burgonyamonográfiája indításaként mutatta be részletesen (1980). 8 Fülöp Éva regionális gazdaságtörténeti mélyfúrása során került elő később a máig legelső adat hazai burgonyatermesztésről, (Vértes)kozma német telepes községben 1745-ben. 1' Kósa a legkorábbi esetet kamarai birtokról találta, 1765-ben Nagyváradról. Parasztgazdaságra vonatkozó első adata 1768-ból való, a Veszprém melletti Márkó német telepes községre vonatkozik. Az 1760-as évtizedtől mozaikszerűen sokasodtak a kezdeményezések országszerte. Hol modernizálás felé tartó, hol elakadó, egyéni és gazdaságpolitikai meggondolásból egyaránt. A századvégtől kibontakozó hazai mezőgazdasági szakirodalom irányadó szerzői sorozatosan foglalkoztak a burgonyával, Pethe Ferenc szaklapja pedig, amely éppen 1814-1818 közt élt, igen erőteljesen. Hogyan látta a sok évtizedes folyamat állását az évtized végén a korabeli statisztika, erről Magda Pál nyilatkozott 1819-ben, amire Kósa László már felhívta a figyelmet: ,,A' Krumpli mintegy 60 esztendő előtt lett Magyar Országban esméretes, s' eleinte megvettetett, most ugyanannyira elhatalmasodott az egész országban, hogy alig van egy vármegye mellyben kedvességben nem volna". Továbbá „A Krompél napról napra nagyobb kedvességet talál a magyaroknál, ott is, a'hol nem régen megvettetett, bőven termesztetik." 10 Csak egyetlen kortárs jelezte azonban, hogy a 19. század első évtizedében a burgonya ott volt minden kertben, minden határban és minden asztalon. A Szepességben élő Melczer Jakab, tudós evangélikus lelkész (1782-1836), a Tudományos Gyűjtemény Értekezések rovatában közölt tanulmányt a vármegyéről. Ez volt az ország legmagasabb fekvésű vármegyéje, kenyérgabonáját csaknem egészében mindig is máshonnan szerezte be, a legkopárabb vidék szegényei csak árpakenyeret sütöttek, ettek. Melczer örömmel jelenti, hogy bár a földművelés nehéz a megyében, az utóbbi időben sokat javult: „A föld egyharmadának ugarban hagyása az egész Megyében szokásba vétetett. ... Ellenben Krumpli, melly ezen szűk üdőkben a' szegénységnek kenyér helyett olly jó eledel, bőven ültettetik. Mintegy 10. esztendő olta minden ugar földekben, minden kertekben, 's leginkább azon helyeken, hol semmi más nem terem. Krumplit lát az ember ülttetve. A' köznép majdnem egyedül ezzel él 's azért ezen termesztvény a kenyérben szűkölködő Szepességnek felette nagy hasznára van, melly szerencséjekre itt igen is bőven megterem". Vagyis a fordulat 7 Sandgruber 1982. 48-63. Die Einführung der Kartoffeln; 53. (a Wiegand idézet). 8 Kósa 1980. 17-50., 1968. 93-126. A történeti adatok eseti bemutatását 1. ott. 9 Fülöp 1985. Kozma betelepítése 1739-től indult. Az említett burgonyatermesztés folyamatosnak bizonyult, századvégi térképen a „krumpliföldek" összefüggő területe „szántóföldek" között feküdt a határban. - Kósa László (1980. 18.) okkal tartja ellenőrzendőnek annak az Udvarhely szék adóösszeírásában burgonyatermés mennyiségét rögzítő adatnak az évét, amely 1750 keltüként került megjelent forráskiadványba. 10 Idézi Kósa 1970. 372., 42. (Magda Pál: Magyar Országnak és a határ őrző Kapitány vidékének legújabb statisztikai és geographiai leírása, Pest 1819.). 468
