Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - BATHÓ EDIT: Nepomuki Szent János tisztelete a Jászságban
A Jászság legkésőbbi Nepomuki Szent János szobrát 1914-ben Alattyánon állították fel Dobos Ilona és fia, Kiss Ferenc, valamint menye, Simon Mária költségén (3. kép). A szobor eredetileg a Zagyvához közel, a határban állt, ezért is nevezték el a dűlőt Szent János dűlőnek. A tanyavilág megszűnésével azonban Szent János festett szobrát a templomkertben helyezték el, s napjainkban is ott áll. A Jászság katolikus lakossága buzgón gondozta, s gondozza ma is a védőszentjeinek szobrait. Ékes bizonyítéka ennek, hogy szinte valamennyi szobor rendezett, a legtöbbjüket időközönként átfestik, s talapzatukat virággal, koszorúval díszítik. A szenthez fűződő kultusz azonban nemcsak a szobrok állításában és gondozásában, hanem a hozzá kapcsolódó szokásban teljesedett ki. Nepomuki Szent János napján, május 16-án rendszeresen litániát tartottak a szobroknál, ahová processzióval vonultak ki. Ajász településekről ezen a napon búcsúsok tömegei vonultak a Heves megyei Pusztafogacsra is, a Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt kis kápolnához. 2 4 S ugyancsak ezen a napon volt szokás, hogy alkonyatkor az asszonyok a szent szobrához mentek, imádkoztak, énekeltek, majd a Tárnán és a Zagyván Jánoskát eresztettek illetve Szent Jánost úsztattak, 2 5 Fából kereszt alakú tutajt készítettek és arra gyertyákat erősítettek, majd imádkozva a vízre bocsátották, amit a víz elsodort a következő településig, ahol újabb tutajokat eresztettek hozzá. Dósán és Jásztelken a tutajokat még virággal is feldíszítették és így vitte a folyó sodra az imbolygó fényű tutajokat egészen Alsószentgyörgyig. Szent János úsztatásának szép szokása a II. világháborút követően teljesen abbamaradt. Mintegy hatvan év multával azonban újból felelevenítésre került, és új szokáselemekkel kiegészülve, napjainkban is gyakorolják. A Jánoska eresztés szokásának felelevenítése a Jászságban a jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör, valamint a Dósai Honismereti Szakkör nevéhez fűződik, akik 2006. május 16-án rendezték meg először, majd a következő évben már Jásztelek és Jászberény is csatlakozott hozzájuk. Az első stáció mindig Jászdózsán van, ahol az öreg Tarna-híd mellett álló Szent János szoborhoz vonulnak ki a szakkör tagjai és az érdeklődő lakosok, élükön a pappal. Először az esperes úr eleveníti fel a vértanú életét, ezt követően elénekelnek egy régi Szent Jánosról szóló éneket, majd elimádkozzák az ilyenkor szokásos litániát. Ezután a társaság az ún. Kecskés hídhoz vonul, ahol letelepednek a folyó partjára, és a régi szokás szerint feldíszítik a Szent Jánost jelképező kis tutajt virágokkal, koszorúval, majd a közepére emberalakban gyertyákat helyeznek (4. kép). Mivel a tutaj vízrebocsátását az alkonyati órákban végzik, hogy teljék az idő, kis tüzeknél szalonnát sütnek, de a kosarakból mindig előkerül a pattogatott kukorica, a pogácsa, a perkelt torta, valamint a pálinka és a bor is. Közben az egybegyűltek eléneklik a Szent János életéről szóló régi éneket, majd pedig naplementekor vízre eresztik a virágos tutajt, amelyet a Tarna sodra hamarosan elszállít Jákóhalma felé. A gáton haladva többen kísérik a tutaj útját. Eközben Jásztelken is kivonulnak a honismereti szakkör tagjai papjuk kíséretében a Zagyva hídjához, és imádkozva, énekelve vízre helyezik a virágos tutajt, miközben a kisgyerekek apró papírcsónakokat engednek a vízre, amelyek kísérik. Ezt követően a társaság a közelben álló vendéglőbe siet, ahol néhány pohár bort és sört közösen elfogyasztanak. 24 Korcsok 2006. 13. 25 Gledura 2004. 4. 429
