Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VOIGT VILMOS: Tetraptichon. A tizenkét ünnep és a négy Istenszülő tiszteletének fémikonjai

tetraptichonok motívumainak osztályozásában is hasznosítható, azt mégis megállapíthatjuk, hogy már évszázadok óta készültek szép zománcozá­sú darabok. Ismerünk egyszínű zománcozást is, ahol a bronzöntvények kiemelkedő figuráinak hátterét egyformán középkékkel zománcozták. Minthogy a tetraptichonokon sok a részlet, a háttér igen kis részét foglalja el a felületnek. Két vagy három szín használatakor az alap rendsze­rint szinte feketésen sötétkék, ehhez foltszerűen, vizuális hatást kiváltó fehér, ritkábban zöld és élénksárga zománcot használtak. Minden mező­re jut ilyen színfolt, ezeknek azonban nincs köz­vetlen liturgiái vagy teológiai jelentősége. Igen szépek a halvány barnás-rózsaszín zománcok, a mélykékkel együtt jól kiemelik a réz csillogását, amely olykor aranyozottnak hat. Vizuálisan a legszebbek a majdnem fekete és hófehér zomán­cozású darabok. Ezeken viszonylag nagyobb felületeket színeztek és szemmel láthatóan vé­giggondolták a színdinamikát is. Ez legalább olyan meglepő tény, mint az, hogy a pravosz­láv egyházban meglevő liturgikus színvilágot a zománcok semmiben sem tükrözik. Ennek okát nem tudom. Kár, hogy most sem terjedelmi okokból, sem a színes illusztrációk hiányában erről nincs módom részletesebben szólni. És külön feladat lenne az ilyen ikonok „használatát" leírni. A „magyar" terminológiával kapcsolatos kérdésekre pedig csak a lábjegyzetekben hívhattam fel a figyelmet. 4. kép. lkon hátlapja, sötétkék és fehér zománcdíszítéssel, a 19. szá­zad közepe. A tábla mérete 17x10 cm. Magántulajdon * Hogy az ünnepelt személyéhez kapcsolódjak, dolgozatomban bizonyos muzeo­lógiai, tárgyleíró szempontokat próbáltam bemutatni, egy körülhatárolható, ám a magyar néprajzban eddig nem tárgyalt témakörből, amelynek műkereskedelmi története csakúgy van, mint vallástörténeti fontossága. És minthogy Miskolc hovatovább a Magyarországra eljutott pravoszláv műkincsek egyik legfontosabb „látványtára" - még a helyszín is indo­kolt. Azt pedig őszintén remélem, hogy Viga Gyula következő jubileumán valaki folytatja e téma tárgyalását, és a most be nem mutathatott összefüggésekre is kitér. 422

Next

/
Oldalképek
Tartalom