Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VOIGT VILMOS: Tetraptichon. A tizenkét ünnep és a négy Istenszülő tiszteletének fémikonjai

tetraptichonok motívumainak osztályozásában is hasznosítható, azt mégis megállapíthatjuk, hogy már évszázadok óta készültek szép zománcozású darabok. Ismerünk egyszínű zománcozást is, ahol a bronzöntvények kiemelkedő figuráinak hátterét egyformán középkékkel zománcozták. Minthogy a tetraptichonokon sok a részlet, a háttér igen kis részét foglalja el a felületnek. Két vagy három szín használatakor az alap rendszerint szinte feketésen sötétkék, ehhez foltszerűen, vizuális hatást kiváltó fehér, ritkábban zöld és élénksárga zománcot használtak. Minden mezőre jut ilyen színfolt, ezeknek azonban nincs közvetlen liturgiái vagy teológiai jelentősége. Igen szépek a halvány barnás-rózsaszín zománcok, a mélykékkel együtt jól kiemelik a réz csillogását, amely olykor aranyozottnak hat. Vizuálisan a legszebbek a majdnem fekete és hófehér zománcozású darabok. Ezeken viszonylag nagyobb felületeket színeztek és szemmel láthatóan végiggondolták a színdinamikát is. Ez legalább olyan meglepő tény, mint az, hogy a pravoszláv egyházban meglevő liturgikus színvilágot a zománcok semmiben sem tükrözik. Ennek okát nem tudom. Kár, hogy most sem terjedelmi okokból, sem a színes illusztrációk hiányában erről nincs módom részletesebben szólni. És külön feladat lenne az ilyen ikonok „használatát" leírni. A „magyar" terminológiával kapcsolatos kérdésekre pedig csak a lábjegyzetekben hívhattam fel a figyelmet. 4. kép. lkon hátlapja, sötétkék és fehér zománcdíszítéssel, a 19. század közepe. A tábla mérete 17x10 cm. Magántulajdon * Hogy az ünnepelt személyéhez kapcsolódjak, dolgozatomban bizonyos muzeológiai, tárgyleíró szempontokat próbáltam bemutatni, egy körülhatárolható, ám a magyar néprajzban eddig nem tárgyalt témakörből, amelynek műkereskedelmi története csakúgy van, mint vallástörténeti fontossága. És minthogy Miskolc hovatovább a Magyarországra eljutott pravoszláv műkincsek egyik legfontosabb „látványtára" - még a helyszín is indokolt. Azt pedig őszintén remélem, hogy Viga Gyula következő jubileumán valaki folytatja e téma tárgyalását, és a most be nem mutathatott összefüggésekre is kitér. 422