Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VOIGT VILMOS: Tetraptichon. A tizenkét ünnep és a négy Istenszülő tiszteletének fémikonjai

hozzáférhető szakkönyv. 2008-ban is Rúzsa rendezett Szentendrén orosz fémikon-kiállítást (163 tárggyal), szép, könyvméretű katalógussal,

3 amelyben többtucat színes képet találunk. Tudjuk, a budapesti Iparművészeti Múzeumban, Esztergomban a „Keresztény Múzeum" gyűjteményében vannak orosz fémikonok - és bizonyára néhány más helyen is lehet egy-két tárgy. Múzeumaink középkori gyűjteményeiben ezek „történeti" előzményeiként vagy párhuzamaiként szép fémtárgyak is megtalálhatók. Némileg váratlan módon a miskolci üzletember. Barna György 2008-ban megalapított Lézerpont Látványtár intézménye külön kis kiállításban mutat be 45 jó kvalitású orosz bronzikont, amelyeket az „óhitűeknek" tulajdonít. Ennek is van fuzetnyi, színes képeket hozó katalógusa.

4 Hozzátehetem mindehhez (minthogy minálunk bizonyos szempontokat nem láttam érvényesülni az orosz fémikonok kutatásában), hogy főként a variálódás és átalakulás kérdéseivel pár tanulmányban magam is foglalkoztam az orosz fémikonok néhány jelenségével. Van, ami ezek közül meg is jelent.

5 Úgy gondolom, az orosz fémikonokból kiindulva az eddig közölt bemutatásokhoz képest más jellegű tanulságos megállapítások is tehetők. Muzeológiailag is igen érdekes ez a témakör, akár már a fémikonok leírásainak sajátosságaival kezdve. Mostani példámként a Tetraptichon. A tizenkét ünnep és a Négy Istenszülő ikon néven közismert, négy, összehajtható fémikont tartalmazó tárgycsoportot mutatom be. A technikai megoldásra utal a tudományos „tetraptichon" név is, amelyet a középkori összecsukható szárnyasoltárokra és egyéb összecsukható táblákra is használtak. Az orosz közleményekben a szokásos megnevezés: J.Jevnadecxmbie npcnöHUKit u noKnonemte ukohom EoeoMameptt, a köznyelv azonban „Holsteprazdnyicsnie sztvori" ('Nagy ünnepi táblák') néven említi, megkülönböztetve mind az „egyes" fémikonoktól, mind a kisebb méretű, ugyancsak összehajtható triptichon- és diptichon-ikonoktól, és utalva arra, hogy az ikonok voltaképpen a különböző pravoszláv ünnepek vizuális kalendáriumát adják. Négy bronztáblából állnak, egyenként 16-18 cm magasak, és kb. 10 cm szélesek, kinyitva tehát kb. 40 cm a teljes szélességük. Az egyes táblák nagyjából négyzet alakúak, és vékony elválasztó felületekkel vannak négy, szintén négyzet alakú mezőre tagolva. Ezeken az elválasztó részeken, illetve az ikonok peremén bekarcolt szövegek is találhatók. A lapok tetején a pravoszláv templomok hagymakupolájának nézetére hasonlító ívelt felső felület található, amely nincs részekre bontva. Az egyes lapok oldalsó szélén 3-5 elemből álló, végighúzódó zsanér van, amelyen gyakorlatilag egy egyszerű drót van átvezetve. így lehet kinyitni vagy összecsukni a táblákat, mégpedig először a két szélső táblát a középsőkhöz hajtják be. (Ezért a tábláknak van pereme, és a szélső táblák kicsit kisebb méretűek, hogy becsukódhassanak a középső táblába.) Ezt az immár kétrétű táblát ugyanígy lehet másodszor is összecsukni. Az ily módon 18x10 centiméteres zárt tetraptichon vastagsága kb. 2-3 centiméteres, súlya is tekintélyes, úgy kétkilónyi. Az összecsukás után az eredeti elölnézetben a balról harmadik tábla hátlapja kerül a szemünk elé, ezen Krisztus keresztjének jelvényei láthatók. A lapok legtöbbször zománccal díszítettek, a hátlap azonban általában nem színezett, csak az öntvény mintái láthatók. Ritkábban előfordul, hogy az elölnézetben balról második tábla hátlapja is díszítve van, szinte kivétel nélkül ez is csak a fémötvény mintázatával, amely nem valamilyen jelenetet ábrázol; hanem egy képke3 Rúzsa 2009. A könyv irodalomjegyzékében felsorolja a maga korábbi legfontosabb publikációit is. 4 Rúzsa (bevezetője) é. n. A katalógus szövegét a miskolci Kárpáti László készítette. 5 Voigt 2010a., 2010b., 2011. Sajnos, hasonló dolgozataim évek óta vannak „megjelenőben". 416