Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - BARTHA ELEK: Vallásetnográfiai adatok az északkelet-magyarországi migráció néprajzához
A vallási központok tehát a szó hagyományos értelmében vett „szakrális tájak" formálói voltak. Jelentőségük abban áll, hogy a politikai tényezők mellett a legerősebb szakrális térformáló erőt jelentették. Szerepük túlterjed a felekezeti határokon. Viga Gyula fentebb hivatkozott írásában részletsebben kitér arra, hogy a templomokkal való ellátottság helyi vagy kistáji szinten közvetlen összefüggésben áll azzal a jelenséggel, amit hitéleti célú migrációnak nevezünk. Említi, hogy azokban a vegyes felekezetű falvakban, ahol nem volt helyben templom, a katolikusok, görög katolikusok nem kis fáradságot vállalva vitték szenteltetni pászkás kosaraikat a szomszédos falvak templomaiba, illetve hasonló módon jártak át a karácsonyi éjféli misére. Mint írja, Szentmária görög katolikus lakói ünnepeken a régi faluból Zemplénbejártak át, az új faluból pedig Bodrogszerdahelyre. 1 2 Korábban hasonló jelenségre, a funkcionális központokba történő migrációra magam is felhívtam a figyelmet Debréte szakrális térszerkezetének elemzése során. Debrétén római katolikusok, reformátusok és görög katolikusok éltek és élnek ma is egymás mellett. A helyi hitélet 1913 előtt a templom nélküli falvak jellegzetes képét tükrözte. A római katolikusok Tornaszentjakabra, a reformátusok Rakacaszendre. a görög katolikusok Viszlóra jártak át rendszeresen templomba. Ezekben a falvakban szolgáltatta ki a római és a görög katolikus pap a fontosabb szentelményeket. Itt nyílt lehetőség a vallásgyakorlás más formáiban való részvételre, s az egyház további szolgáltatásainak igénybevételére is. Húsvétkor a férfiak lóháton vitték a pászkát a szomszédos Viszlóra, Tornaszentjakabra szentelni. Helyben nem volt házszentelés, s szentelt barkát is a szomszédos községekből hoztak. Ugyanott vettek részt a római katolikusok a Márk-napi, a görög katolikusok a György-napi búzaszentelésen. Az első péntekesek a viszlói parókián vagy Tornaszentjakabon áldozhattak. A görög katolikusok nagyobb számban mentek át Viszlóra Keresztelő Szent János születése napján, amikor ott a virágokat, gyógyfüveket szentelték, és onnan hoztak haza a saját szükségletükre való szenteltfíivet. A római katolikusok űrnapján a tomaszentjakabi körmeneten vettek részt, a gallyakat az ott felállított kolyibákból vitték haza. A tomaszentjakabi úrnapi körmeneten a 20. század elején a debrétei görög katolikusok közül többen is rendszeresen részt vettek, s hasonlóképpen a karácsonyi éjféli misén. A karácsonyesti viszlói görög katolikus éjféli litia kevésbé volt népszerű körükben. A körmeneten űrnapkor Debrétéről időnként reformátusok is megjelentek. Debrétének 1913-ig saját búcsúnapja sem volt. A római katolikus családok a tomaszentjakabi, a görög katolikusok a viszlói búcsút tartották, s ezekre a napokra esett a búcsúkon szokásos családi összejövetel, vendégeskedés is. Vegyes házasságokban csak az egyik búcsúnapot ünnepelték meg. Az emberi élet nagy eseményeinek vallásos mozzanatai ugyancsak a falun kívül játszódtak le. Az újszülötteket az említett falvakban a felekezet szerinti templomban keresztelték, s ugyanitt kötötték a házasságokat is. Debrétére pap csak halálesetkor, a temetés napján érkezett. A hitélet szálai tehát a templom nélküli időszakban a legfontosabb vallásos megnyilvánulásokban (nagyünnepek, misék, istentiszteletek, Szent Liturgiák stb.) a falun kívülre vezettek, a szakrális központok más falvakban voltak. A debrétei vallásgyakorlásban fordulópontot jelentett a templom felépítése 1913ban, amelyet a római és a görög katolikus hívek közösen építettek és használnak. A reformátusok vallásos életének centruma továbbra is a harangláb maradt. A templom mind 12 Viga 1996. 150. 409
