Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - L. JUHÁSZ ILONA: Erdélyi menekültek Kassán és környékén az első világháború idején (A korabeli sajtó tükrében)
Csomagolni, amit kézben elvihetni, a többi podgyászt pedig szállítsák föl a színházhoz! így szólt a parancs. És így is történt. A forró délelőtti napsütésben látottunk-futottunk, cipeltük a nehéz színész-garderóbokat, csakúgy szakadt rólunk a veríték. Közben menekült az egész város. Aki vonatra kapaszkodhatott, az vonaton, akinek lovai voltak, az befogatott és úgy indult útnak, sokan kerékpárra kaptak vagy gyalogszerrel vonultak el a fenyegetett városból. (...) Mi az utolsó vonattal hagytuk el Brassót, amelylyel az állami vagyont szállították el. 7 óra 10 perckor este indultunk ki az elhagyott pályaudvarról. Hetvenegyen egy marhaszállító kocsiban. Gyötrelmes utazás volt. 28 óra múlva értünk Tövisre. Ott találkoztunk a nagyszebeniekkel. Egy nyitott szenes kocsiról Kerner hadnagy köszöntött bennünket..} Ugyanebben a lapszámban egy másik írás is foglalkozott a színtársulat ügyével, ebben már az őket ért kár volt a téma: Hogy a kassai 100 éves színészet háborús kárát, hogy mikép reperáljuk ki, az oláh rablók garázdálkodását mikép tesszük jóvá, arra ebben a percben még korai lenne felelni. Azt sem tudjuk, mi kell, mire van szükség? (...) Ma csak annyit kell városunk nevében a laphasábokról színigazgatónknak izenni: Faragó Ödön! Kedves jó direktorunk, szívünkhöz nőtt színművészeink jöjjetek haza, tárt karokkal várunk mindnyájatokat! Jöjjetek haza 100 éves fészketekbe, mondjátok meg, mire van szükségtek, hős színészeink!? Mi adunk mindent, amit adni lehet. A Brassóban veszett ingókat, anyagiakat összehordjuk a mi társulatunknak és az összehordott javakat hazafiúi lelkesedésünk glóriájába foglalva adjuk át Néktek: hirdessétek tovább a magyar igét, a magyar kultúrát!'' Valamennyi Kassán megjelent lap tényként kezelte, hogy a színház és a színészek minden ingósága odaveszett, így több olyan írás is megjelent, amely adakozásra szólította fel a kassai polgárokat a színtársulat tagjainak megsegítésére. A színház igazgatójának sikerült elérnie, hogy a társulat a kultuszminisztériumtól összesen 5000 korona segítséget kapjon. 1 0 Sziklay Ede főispán az elmenekült brassói-kassai színtársulat érdekében kifejtett fáradozásaiért köszönőlevelet is kapott „ifj. báró Wlassics Gyula a magyar színészet országos felügyelője"-től, amelyben ez állt: Méltóságos Főispán Úr! Őszinte örömmel értesültem arról a megértő, nagylelkű fogadtatásról, melyre a Brassóból menekült magyar színtársulat Kassán talált, s arról az előrelátó gondoskodásról, mely lehetővé tette, hogy a társulat nagyobb zökkenés nélkül essen át a szerencsétlenségen. Az együttműködő jóság és bölcsesség oly módját találta meg az önzetlen, gyors segítésnek, mely mély hálával tölti el azokat, kik az ország színészetének gondozására a mai nehéz időkben hivatva vannak. Fogadja Méltóságos Főispán Úr az én részemről is e hála szívből jövő megnyilvánulását, és kérem, szívesedjék azt tolmácsolni ama tényezők előtt is, melyeknek a transakcióban részük volt. Hazafias üdvözlettel! Budapest 1916. szeptember hó 25-én báró Wlassics Gyula s.k. orsz. színészeli felügyelő." A lapok tájékoztatták olvasóikat Faragó Ödön színigazgató erdélyi utazásáról is 1 2 többek közt még annak a táviratnak a szövegét is közölték, amelyet a visszafoglalt Brassóba érkezése után küldött: „Most érkeztem Brassóból. Színház és holmik kevés 8 Kassai Újság 1916. szeptember 2. 2. 9 Faragóék és Kassa. Kassai Újság 1916. szeptember 2. 3. 10 A kormány segítsége. Felvidéki Újság 1916. szeptember 7. 2-3 11 Köszönet főispánunknak. Felvidéki Újság 1916. szeptember 30. 3. 12 Faragó Ödön Erdélybe utazott. Kassai Újság 1916. október 11.3. 389
