Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - LISZKA JÓZSEF: „Csillámlik a szőke Duna... "Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához

Ismereteim szerint első alkalommal Herman Ottó említi, A magyar nép arcra és jelleme című, enyhén szólva nem problémamentes munkájában, a komáromi szekeresgazdákat, mint azt a társadalmi csoportot, amely „nem vegyül és csak kevés töredéke veszi fel a divat mázát," ezzel egyszersmind az „igazi magyarok" szemléletes példáiként tárgyalja őket.

1

5 Megállapítását aztán többen is átvették és sorait, több-kevesebb pontossággal idézték.

1

6 Arra a félmondatára viszont nem szoktak hivatkozni, miszerint „nem fuvarosok ezek [ti. a szekeresgazdák. Kiemelés és rnegj. L. J.], hanem erős polgárok és birtokosok."

1

7 Ily módon aztán már nem is meglepő, hogy miközben a Borovszky-féle megyei monográfia két fejezetében (a Komáromról és a megye népéről szólóban is) a szerzők (Rovács Albin és Pápay Ernő), Hermanra hivatkozva emlegetik a város e jellegzetes társadalmi csoportját (mint a magyar faj sajátos, eredeti képviselőit, illetve karakterisztikus viseletüket), addig a megye kereskedelméről szóló fejezetben konkrétan nem kerülnek szóba. Noha a szerző, Hegyeshalmi Fischer Elemér részletesen taglalja a város (és megye) kereskedelmi viszonyait (különös tekintettel a fa- és a gabonakereskedésre), annak lebonyolítóiról csak a következő szűkszavú megjegyzést teszi: „A jól jövedelmező gabonaüzletet a vagyonosabb városi polgárok is gyakorolták és a Duna mentén százakra menő tölgyfahajókkal vontatták a gabonát a piaczokra.'"

8 Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a már említett Rovács Albin Herman Ottó sorait a következő mondattal vezeti fel: „Komárom város derék magyar őslakói a földmíveléssel foglalkozó néposztály, a kiket szekeres-gazdáknak' neveznek."

1

9 Pápay Ernő pedig A nép külseje, valamint a Népviselet című alfejezetekben említi a szekeresgazdákat az Életmód és foglalkozás címűben viszont nem.

2

0 Takáts Sándor, maga is szekeresgazda leszármazott leírásában már konkrétan is szól erről a társadalmi rétegről. Túlnyomórészt a viseletüket taglalja, hajóvontató szerepüket viszont nem is említi, egyszerűen ő is „földmívelőknek" mondja őket: „A régi nemzeti viseletet, szokásokat és erkölcsöket csak a szekeres gazdáknak nevezett földmívelők őrizték meg. Ők a törzsökös komáromi polgárságnak hamisítatlan képviselői. Férfias komolyság, egyenesség jellemzi őket; álnokság, képmutatás nem fér szívükhöz; szelíd tekintetűek, de bizonyos borús mélaság ül jó magyar arczukon. Délczegen ülik meg a lovat. Ünnepélyek alkalmával bandériumot alkotnak, saját kapitányuk és zászlótartójuk vezetése alatt vonúlnak ki. Ruházatuk ilyenkor igen festői. Prémes kucsma, melyet sas- vagy kócsagtoll díszít, panyókára vetett széles ezüst lánczon függő nyusztprémes dolmány, sujtásos mándli, filigrán mívű ezüstgombos bársony mellény, magyar nadrág és ránczba szedett kordován csizma teszi a ruházatukat. Természetes, hogy díszruhájuk mellől a nagy tarajos sarkantyú és az ősi, széles pengéjű fringia sem hiányzik. Egész öltözetük sötét színű posztóból készül. Rendes körülmények között a szekeres gazda filigrán mívű ezüst gombokkal megrakott bekecset, ezüst gombos mellényt és magyar nadrágot visel. Télennyáron ez a ruhája. A superok, halászok és talpasok szintén ilyen ruhát viselnek, de magyar nadrág helyett bő, az övnél ránczokba szedett bugyogót hordanak. Külön női viselet itt már nincs; csak néhány öreg matróna tart még a régi komáromi divattal."

2

1 15 Herman 1902. 135. 16 Rovács é. n. 152., Pápay é. n. 166., Kecskés 1978. 186-187. 17 Herman 1902. 135. 18 Hegyeshalmi Fischeré. n. 240—241. 19 Rovács é. n. 152. 20 Pápay é. n. 166-167, 169. 21 Takáts 1899. 238. 370