Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - Sz. TÓTH JUDIT: A pilisi szlovák falvak árucseréje

feliratú tábla volt. Egy vándorkereskedő Pomázról jött, maradék anyagokat, cérnát, cipőfűzőt árult. Hitelbe is lehetett nála vásárolni, a tartozást füzetbe írta és később visszajött érte. Szentlászlón is járt (ugyanaz?) egy szlovákul és magyarul is beszélő árus, a csicsonyás,

1

7 kiabálta: Kúszki kupujtye! ('kis darabokat', maradékot). Jellegzetes alakja volt a vidéknek az ócskás, a toll-, szőr- és rongyszedő, akinek énekes szövegét is megőrizte az emlékezet.

1

8 Sok kecske- és nyúlbőr, festett tányér, bögre cserélt így gazdát. A kéregető csak bekopogott sorra a házakhoz, élelemért, amit a hátán lévő fa puttonyba gyűjtött. 1

9_Más koldusok imádkoztak. Egy szentkereszti idős férfi harmonikázott, az asszony énekelt, imádkozott. Van, aki ma is naponta mondja a tőle tanult imát. Szentlászlóra a hetvenes évekig havonta átjártak egy szentkereszti ember. „Józsi bácsi úgy jött, mintha neki illetősége lett volna. Mint egy szent ember, aki áldást hoz " - emlékeznek rá. Munkamigráció Az árucserével kapcsolatos migráció mellett meghatározó volt a lakosság munkamigrációja. A mezőgazdasági idénymunka a szükséges kenyérgabona és más élelmiszernövények beszerzésének rendszeres formája volt. Aratni Kisorosziba, Pócsmegyerre, az Alföldre, Békés megyébe jártak, három héttel később kezdődött az aratás a környékbeli gazdaságokban: Szántón, Tinnyén, Pomázon, Izbégen. 1939-41-ben a Felvidéken, Szlovákiában is voltak aratni. Napszámos munkára Szántóról az óbudai szőlőkbe, Szentlászlóról Izbégre és a szerb egyházi birtokokra jártak. A bolgárkertészetekben 13-14 éves tót lányok és fiúk is dolgoztak. A tartós munkavállalás előfordult a legények körében, akik beálltak gazdasági cselédnek. Többen ott megnősültek, a falujukból végleg elkerültek. A lányok gyakran elszegődtek szolgálónak néhány évre Óbudára, Csillaghegyre, de kulturális kapcsolataik a fővárossal alig voltak, és nem maradtak a városban.

2

0 A férfiak többsége a 20. század elején az iparban dolgozott és kétlaki életmódot folytatott. A munkát vállalók jellemzően naponta ingázók voltak. Szántóról az óbudai téglagyárba és a gázgyárba jártak dolgozni, Szentkeresztről a pomázi textilgyárba, Szentlászlóról a környék kőbányáiba. Gyalog, kerékpárral illetve HÉV-vel közlekedtek. Télen a téglagyár nem termelt, a munkások éppúgy, mint a falu bármely rétege, tudott erdei munkát vállalni. Mások szaktudásukkal elmentek távolabbi településekre: a szántóiak Kesztölcön dolgoztak mészégetőként. A szentkeresztiek követ fuvaroztak a kalászi kőbányákból a vasútra. A szegényebb szentlászlóiak alkalmi munkát kerestek, fűrésszel, fűrészbakkal járták a Szentendrei-szigetet és házaltak, hol kell fát aprítani. A nők a harmincas évek végétől a fővárosi, a pomázi és kalászi textilgyárakban kezdtek dolgozni. Az asszonyok a 20. század közepétől bejárónők, leginkább Szentkeresztről, 17 A szót a maiak a „Csicsóné vászna" kifejezéssel magyarázzák. Véleményük szerint Ernő bácsi, a csicsonyás a Felvidékről jött, mert láttak vándorárusokról szóló tv-filmet. 18 Szőnyi József közlése. Pilisszántó, 2011. 19 Alakjához kapcsolódott az ismert mondás: Tegye bele hátulról! - amit minden adatközlő elmesélt. 20 Gyivicsán 2003. 162. 365