Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - Sz. TÓTH JUDIT: A pilisi szlovák falvak árucseréje
Nem volt könnyű kereset gyűjteni a hangyatojást (Szentkereszt, Szentlászló), amit az állatkert szárítva, súlyra vásárolt meg. A vadon termő gyümölcsök közül szedték a szamócát, málnát, feketemálnát. Sok volt a csipkebokor, 1 2 a magozott csipkebogyót a Hangya Szövetkezet helyben fölvásárolta. Később a csipkelekvárt, vagy az átpasszírozott gyümölcs-alapot árulták. Gombák közül piacra leginkább a vargányát {fehérfejű vargánya, cservargánya) és a tőkegombát vitték. Ha sok termett belőle, kisebb körzetben kiváló cserealap volt. Egy kosár gombáért egy kosár kukoricát kaptak. Az erdei termékeknek volt helyi begyűjtője, aki átvette a szárított gombát, a feketemálnát (szeder), somot, csipkebogyót. A felvásárlás két évtizede megszűnt. 1997-től Szentkereszt és Szentlászló teljes területe és Pilisszántó erdeje a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Napjainkban tilos a növényeket szedni, bár a mohát a tilalom ellenére is gyűjtik és eladják. A gomba kis mennyiségben szedhető, de a velük való piacozás egyre ritkább. Megtermelt javak eladása A művelésre alkalmas földterület kevés volt és nehezen művelhető, a lakosság ellátására nem volt elég. Csupán Pilisszántó tekinthető - a kenyérgabonát kivéve - az élelmiszerek tekintetében önellátónak. Allatok közül legnagyobb számban igavonó lovakat tartottak, a negyvenes évekig ökröket is. A kis legelőterületen csak kevés tehén élt meg, a szaporulatot eladták. Sok volt viszont a kecske. Ebben az időszakban élelmiszernövényekből, tejből nem jutott piacra, a kevés fölösleget a helyiek vásárolták meg. Kivétel volt szentlászlói krumpli, ami fogalommá vált, és Szentendre környékén keresett termék volt. Az erdei irtástalaj kedvezett a búzának is. Bár termőterülete kicsi, a búzának olyan nagy sikértartalma volt, hogy a malomban egy zsák szentlászlói lisztet két zsák szentendrei lisztre lehetett cserélni. Szentlászlón sokan tartottak méheket. Az ötvenes években a kasokat a méhészek még maguk kötötték. Úgy tartották, hogy a méz jobban beérik a zsúpszalma kasban. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a szentlászlaiak nemcsak a mézzel kereskedtek, hanem rozsszalmát is hordtak a fővárosi méhészeknek. 1 3 A lépes mézet fateknőben, dézsában szállították elsődleges vásárlóiknak, a mézeskalácsosoknak, utoljára a szentendrei Beslity mester műhelyébe. A gyümölcsök közül jól termett az alma és a körte, és igen nagy mennyiségben a szilva. 1 4 Szentlászlón a kék és a fehérszilva (biela szilva) most is vadon nő, lekvárt és pálinkát főztek belőle, de jutott eladásra is. Szentkereszten szintén sok szilvafa volt, különösen a közbirtokossági kaszálórét területén. A termést még a fán eladták, volt, hogy részenként vették meg helyi, vagy környékbeli gazdák, vagy egészben a dunabogdányi, tahi kereskedők. 1 5 A falubeliekkel szedették le, a nagyobb gyermekek munkalehetősége volt. Kisebb mennyiséget környékbeli kofák háton vittek el. A szilvával a falubeliek is kereskedtek. A kocsi aljába ponyvát terítettek, és telerakták besztercei szilvával. A fuvarosok a saját (meszes, fás) körzetükbe vitték, az ötvenes évek elején pl. Soroksáron az utcán kiabálva árusították. Intenzív gyümölcstermesztés 12 Pilisszentlászlón e határrész nevét is erről kapta: Sipkovje role, 'csipkefold'. 13 Ónodiné 1958.2. 14 Az 1895. évi adatok szerint a községben 2929 (!) szilva, 348 alma. 248 körtefa volt. Franyó 1999. 107. 15 A gyümölcs esetében számolni kell a közvetítő kereskedelem szerepével. Viga 1986. 190. 363
