Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - KNÉZY JUDIT: Piacozó falvak a Kapós mente nyugati szakaszán (1890-1960) (Vázlat Kaposmérő és Kaposújlak néprajzi kapcsolatainak kutatásához)
jén. 5 8 Kaposújlak, Mérő és a vele kapcsolatos falvak asszonyainak viselete a 20. század elején nagyon hasonlóan alakult: elsősorban a nők fejfedőjéről lehetett őket megkülönböztetni más vidékek asszonyaitól. Különösképpen a fiatalasszonyok selyemfonalból kötött necce, fehér sifonból lévő csipkés szélű fejkötője volt jellegzetes, de leginkább látszott a keményített, fekete selyemkendőből kötött, kétoldalt szárnyasait kiálló végű konty, amely lehetett színes hímzéssel díszített is. A katolikusok is ilyen asszonyfejdíszt viseltek, de az ő ruhájuk színesebb volt, és olcsóbb anyagból való. Különösen a kék és lila színeket kedvelték, a kívülállók mondták svábosnak is. Viszont ha nagyon színes volt a ruházat, akkor azt mondták „hü, de szennaias!" A szennai és környéki női ruházattal szemben itt a Kapós mentén hosszabb volt a szoknya, ünnepen sok illetve nagyon bő alsószoknyákkal. A blúzokat, szoknyákat, kötényeket már varrónők készítették, anyaga selyem, brokát, bársony volt ünnepen, színe inkább sötét, közelített a korábbi polgári viselethez. 5 9 A katolikus lakosok kapcsolatait erőteljesen meghatározta, hogy melyik plébániához tartoztak. A búcsúra Bárdibíikkbe, „Szentbékre," Segesdre és Andocsra mentek. Szentbéket gyalog is látogatták, még a reformátusok is kísérték őket. A fiataloknak ismerkedési alkalom lehetett. Segesdre, Andocsra csoportosan gyalog és vonattal mentek több község katolikusai, de az 1970-es években már busszal. A plébánosok olykor úgy szervezték meg, hogy együtt ment több község csoportja. A hagyományokat leginkább őrző halottas szokások részben mutatják, hogy korábban is összetartoztak ezek a falvak: Kaposmérő, Kaposújlak, Bárdudvarnok, Szentbenedek reformátusainak fejfái egyféle típusúak voltak, négyzetes hasáb alakú test fölött a tetejét, fejét kerekre faragták, és vésett rozetta díszítette. A gyermekek fejfája ugyanolyan formájú, csak kisebb méretű, keskenyebb lett. Külön sort alakítottak ki a gyermeksíroknak Mérőben. A házastársak fejfáját egymás mellé állították. IRODALOM BEZERÉDY Antal 1839 Somogy vármegye gazdasági és kereskedelmi tekintetben. Ismertető II. 28. sz. BURICS László, bánhidi 1933 Nagyatád nagyközség múltja és jelene. Helységmonográfia. Nagyatád (A szerző kiadása) CSORBA József, szakácsi 1857 Somogy vármegye ismertetése. Pest CSÁNKI Dezső, dr. (szerk.) é. n. (1914) Somogy vármegye. Budapest. Országos monográfia Társaság kiadása DOMANOVSZKY György 1954 A két faragó Kapoli. Budapest KANYAR József, dr. 1945 Mit termeljenek kisgazdáink? Magyar Nemzet augusztus 29. 1993 Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Történelmi olvasókönyv. II. Kaposvár 2000 Honismeret és nemzettudat. Életrajzi vallomás. Püski Kiadó, Budapest 58 Ilyenben szerepelt Kovács József az 1930-as években a Falu rosszá ban Kaposújlakon. Az előadást a karádi gyöngyösbokrétás Herk Mihály rendezte. A gatya a Rippl-Rónai Múzeumba került be. 59 RRM NA 1172. Adatközlő továbbá Király Sándomé (Kaposmérő). 341
