Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - KNÉZY JUDIT: Piacozó falvak a Kapós mente nyugati szakaszán (1890-1960) (Vázlat Kaposmérő és Kaposújlak néprajzi kapcsolatainak kutatásához)
Hetes, Várda, Bolhás, Besenyő határában feküdt. Újlakon termeltetett a kaposvári cukorgyárnak 60 holdon cukorrépát. 25 hold földet bolgárkertészeknek adott ki. Ló- és marhaállományában éppen a fajtaváltás zajlott. Napi 150-200 liter tejet szállított be Kaposvárra. Gőzcséplő készlettel és két kévekötő aratógéppel rendelkezett. Munkaerőt Kaposvárott és a Zselicben szerzett. 2 2 Kaposmérőn az egyik birtokos Gaál János volt, akinek Pamuk határában is feküdt birtoka. Váltógazdasági rendszerben dolgoztatott. Kereskedelmi magként füvet és lóherét termesztetett 100 holdon. Ló- és marhaállománya épp a fajtaváltás idejét élte. Bel- és külföldi kiállításokon szimentáli marháival díjakat nyert. Juhállománya merinó fajtákból állt. Tejgazdasági termelését a Balatonnál és Kaposváron értékesítették, részben borjúnevelésre használták fel. Fajbaromfi állománya is nevezetes volt. Öt tóban haltenyésztést folytattatott. Szőlészetében a borfajták mellett csemegeszőlőket is termeltek. Két darab gőzcséplőgéppel és egy aratógéppel rendelkezett. Ugyancsak Kaposmérőn Kovács Sebestyény Gyulának 570 holdas összterülete volt. O is termelt cukorrépát, de csak 16 holdon. Ló- és marhaállományában a hazai és a nyugati, illetve keresztezett fajták egyaránt előfordultak, igásállatnak bivalyokat is alkalmazott. Napi 150 liter tejet értékesített Kaposváron. Egy cséplőgép garnitúrája volt. 2 3 A 19. század végén, 20. század elején mind az uradalmaknak, mind a parasztgazdaságoknak szinte tisztán mangalica fajta sertésállománya volt. Juhokat csak az uradalmak tartottak. A területen akadt melegvérű, könnyű ló és nehéz igásló is. A különlegesebb lovak (pl. belga, ardenni, angol félvér) inkább csak a nagybirtokokon fordultak elő. Az uradalmak marha állományában igásállatként a szürke magyar fajta, esetleg erdélyinek jelzett ökör volt gyakori. Parasztoknál Kaposvár környékén már alig fordult elő régi helyi fajta. Bivalyfogatot csak uradalmakban alkalmaztak. Juhot általában nem tartottak e területen a vidék parasztgazdái, az uradalmakban merinó, esetenként fésűs merinó nyájak is előfordultak. Különleges baromfiállomány is csak a földbirtokon volt. A paraszti birtokokon a fokozatosan leálltak az ökör hizlalásról, az uradalmakban nem. 2 4 A takarmánytermesztésben is előrébb jártak egyes uradalmak, mint a paraszti gazdaságok. A szőlészetben a földesúri üzemek termeltek igényesebb borfajtákat, és előbb kezdték a csemegefajtákat termelni. Gyümölcsnemesítés és tógazdaság terén kiemelkedő Bárdudvarnok birtokosának, Gosztonyi Gézának a tevékenysége. Igényesebb erdőgazdálkodásra, tógazdaságra és gépesítésre csak az uradalmakban volt lehetőség. Elsőként Kaposmérőben mutattak be egy 1866 körüli időben konstruált töltőkapáló ekét a helyi nagybirtokosok szervezésében. 2 5 A Kapós mente Kaposvártól nyugatra fekvő falucsoportja a táji környezete és gazdálkodása A 18. század végi községleírások és egy 1812-ból származó hadmérnöki felmérés jelentős helységeknek írta le Újlakot és Mérőt, valószínű azért, mert Kaposvárhoz közel estek. Legfontosabb vásárhelyükként Kanizsát jelölték. Leírták, hogy a községen átfolyik a Kapós, nádját tetőfedésre használják, a határ hegyes-völgyes, fő terményei a gabona és szőlő. 2 6 Újlak, Mérő és Kaposfő a Kapós nyugati folyásának partjaira telepedett. A velük 22 Csánki 1914. 328., 333. 23 Csánki 1914. 333. 24 Kiss 1935. II. 557-567. 25 Molnár 1929. 13. 26 T. Mérey 1997. 169-240. 333
