Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - GELENCSÉR JÓZSEF: Pénzkölcsönzés a Káli-medencében
talán nem magas kamatot kért. A presbitérium állapította meg mindegyik után a fajlagos százalékot, azaz pénzért pénz, borért bor, gabonáért gabona járt. A megadott kölcsön és kamata tekintetében a kurátor tartozott elszámolással. Az egyháznak ez a tevékenysége az első világháború után is tartott egy ideig. A balatonhenyei példa a Káli-medencei általános helyzetet tükrözte. A 19. század elejétől a Káli-medencében, különösen Kővágóörsön és Köveskálon mind több zsidó telepedett meg. A főleg kereskedésből illetve iparból élő zsidók pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt, az ebből származó haszon meghatározó részét jelentette jövedelmüknek. Nyilván eredményes tevékenységük láttán bízta rá a kővágóörsi közbirtokosság felesleges pénzét a helyi zsidó közösségre a 19. század első felében. A kamatoztatás a zsidóság részéről vélhetően pénzkölcsönzéssel is történt." A keresztény egyházak által történő pénzkölcsönzést jól szemlélteti a Monoszlói Refonnátus Eklézsia tevékenysége. Az egyházközség pénzkölcsönzésének eseteiről, mértékéről nyújt tájékoztatást az 1802 és 1832 közötti időszakot átfogó számadáskönyv. A bevételek közt mindenekelőtt elszórtan találhatók adatok a kölcsön megfizetéséről, a kiállított carta bianca kiváltásáról. Példaként idézünk egy bejegyzést 1817-ből: „Nemes Nagy Péter 1817dik esztendőbeli Kártabiancáját kiváltotta, melly tett for 35. Az Interessere adott for 1." A 35 forint kölcsönt tehát rövid időre vette fel az adós, ezért lehetett a kamata csak 1 forint. A számadáskönyv végén teljes, részletes kimutatás található arról, hogy ki, milyen összeggel tartozott 1829-ben az egyháznak. Az egyetlen ilyen összeírás abból az alkalomból készült, hogy Nemes Nagy János, mint új kurátor átvette a korábbi kurátortól, Tót Mártontól a tartozásokat bizonyító „Cartabiánkákat." Az adósok listája 51 nevet tartalmazott. akik összesen 78 carta biancat írtak alá. Az adósok közül 23 név előtt szerepel a N(emes) és 3 előtt az Ag(ilis) jelző. Az egyes személyek tartozásának összege 2 és 90 forint, az adóslevelek száma 1 és 4 között mozgott. Az adósság csak 8 esetben érte el az 50 forintot. A továbbiakban a kurátor akkurátusan rögzítette „aki nekem N. Jánosnak kezemhez ezek fizették meg Carta biánkán lévő adósságaikat." A precíz bejegyzés 40 nevet tartalmaz, közelebbi időpont nélkül, valószínűleg egy esztendőn belül. Az esetről-esetre visszatérő formula általában ekképpen nézett ki: „N. Hegyi Gábor 3 Carta biankáját, mellyeken volt mind öszve 42 for és 48 xr (krajcár) kiváltotta. Interesset is megadta 2 for 34 xr." A 40 személytől kamatokkal együtt összesen 918 forint 52 krajcár folyt be. A feljegyzés szerint az adósok döntő része monoszlói i 1 letőségű volt, de egy-egy köveskáli és (ba I aton )szepezdi adós is felbukkant. Az adósok csaknem fele tartozott a nemességhez. Az adatok szerint az egyház minden esetben carta bianca kiállítását követelte meg és kamatot is szedett. 1 2 A monoszlói számadáskönyv élénk hitelforgalmat rögzített, és ugyanez volt tapasztalható fél évszázaddal később a köveskáli árvapénztárhoz fűződőén. A kölcsönösszeg általában nem volt magas, a hitelezés jórészt egy-két évre vagy még rövidebb időre történt. A kapitalizálódó viszonyokkal együtt a pénzintézetek (bankok, takarékpénztárak) mind gyakrabban fordultak elő, mint hitelezők. Ám úgy tűnik, hogy az adósok különösen eleinte jobban bíztak a már említett helybeli magánszemélyekben és szervezetekben. A változás kezdetét jelzi, hogy a közeli Mencshely kisnemesei közül többen az 183011 Gelencsér 2006. 95. 12 Református Eklézsia számadáskönyve 1802-1832. Monoszló. Szilassy Kálmán református lelkész szíves közreműködésével. 324
