Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - GELENCSÉR JÓZSEF: Pénzkölcsönzés a Káli-medencében
A férfiak nem egyszer bort vagy gabonát kértek. Az előbbiből egy demizsonnal vagy pár litert, de gyakran nem azonos minőségben adták vissza. Az ilyen kölcsönöket szüret illetve cséplés után adták meg. Korpát is kölcsönöztek a libák, disznók etetéséhez. Szerszámot férfi, nő egyaránt kért kölcsön. Általában nem a legjobbat adták. Az ilyen eszközre mondták: „Ez olyan szomszédbavaló kapa." A kisebb szerszám használata ingyenes volt. A kölcsönzők ha visszavitték, sokszor csak helyére tették, leállították, aztán később köszönték meg, esetleg akkor sem. Az asszonyok lekvár főzéshez üstöt, vájlingot kértek. Ilyenkor előfordult, hogy „lekoptatták az edény mázát". A két egymást kiegészítő felsorolást más adatközlők is megerősítették. Jogi értelemben csak az említett kritériumoknak megfelelő esetben volt szó kölcsönről: így a bor, a gabona, a liszt, a , ,, „, , ,, ..... ... pénz stb. esetében. Látható, hogy a kölcsön 1. kep. Sebestven Margit a csaladi iratokkal , ~ . (Köveskál 1985) esahaszonkölcsönaközössegekbenmmdig kölcsön néven jelent meg, a haszonkölcsön kifejezést nem használták, sőt, nem is ismerték. Ám a felek mindig pontosan tudták, hogy ugyanazt a dolgot kell visszaadni vagy mással helyettesíthető, és azt is, hogy a jogügylet ingyenes vagy visszterhes. Tehát funkcionális oldalról mégis létezett a kölcsön illetve haszonkölcsön különbségtétele. A római és a feudális jog felfogása Mire vezethető vissza, hogy a nép körében a kölcsönt és a haszonkölcsönt azonos kifejezéssel jelölték, a két fogalmat bizonyos mértékig összemosták? Hiszen már a római jogban különbséget tettek közöttük. Náluk a kölcsönön (mutuum) helyettesíthető dolognak a tulajdonba adását értették, azzal a megegyezéssel, hogy a kölcsön vevő ugyanabból a dologból ugyanolyan mennyiséget tartozik visszaadni. A kölcsön gazdasági célja az volt, hogy az adós a kölcsön tárgya felett teljes rendelkezési jogot nyerjen. Ehhez pedig tulajdont kellett szerezni a kölcsön tárgyán, és a visszaadás tekintetében csak generikus kötelem terhelte a kölcsönvevőt. A pénz használatáért lehetett kamatot kikötni, és ez volt a gyakoribb, de ez külön stipulációval (ünnepélyes, formális szerződés) történt. A haszonkölcsön a római jogban valamely dolognak ingyenes használatra átengedését jelentette, speciális (ugyanazt!) visszaadási kötelezettséggel. A gazdasági cél a kölcsönével rokon, de a jogi konstrukció egészen más. Nem tulajdonba adás, hanem csak a dolog birlalatának átengedése. Lényeges kritériuma az ingyenesség, a tárgya 320