Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VEREBÉLYI KINCSŐ: Néprajzi csoportok - interetnikus kapcsolatok – etnicitás
Említést kell tennünk a 19. század végén oly eredményes történeti kultúrföldrajzról is, amely tudományos irányzatként újabban tájantropológia néven jelentkezik. 2 3 Ezt a megközelítési módot, noha célja nem kizárólag néprajzi, mégis megemlítjük, mert a kultúra és térbeliség értelmezése révén legjobb művelői közvetve/közvetlenül hozzájárultak a néprajz szemléletének kialakításához is. Ismeretes hogy számos néprajzos kutató a 19. század elején a földrajz felől indult. Az ő számukra a kulturális areákban való gondolkodás a különféle etnikumok érintkezésének tárgyalását is befolyásolta. A huszadik század elejére a magyar folklorisztikai gondolkodásban is általánosan elfogadottá vált az ún. finn- „földrajz-történeti" összehasonlító módszer, amely gondos filológiai apparátus igénybevételével vizsgálta a népi kultúra jelenségeinek időben és térben egymástól akár igen távol lévő változatait. Ez a módszer, amely számos más tudományágban is használatos, eleve feltételezi különféle etnikumok/kultúrák elemeinek az egybevetését. Érdemes felfigyelni arra, hogy például a mesei motívumok terjedésének, kölcsönzésének a nyomozásánál a kutatók sokkal inkább figyelembe veszik nemcsak az európai, hanem a földrajzilag igen távoli népek meséit, mint a hazai nemzetiségekéit. A szokáskutató Róheim Géza már korai dolgozataiban is bevonja elemzéseibe hazai nemzetiségek folklór adatai is. 2 4 A komparatisztika a folklorisztika alapvető módszere maradt máig, természetesen a metodika finomabbá válásával. A néprajzban/etnológiában bármelyik összehasonlításon alapuló módszer nemzetközi abban az értelemben, hogy a vizsgált kulturális elem „vándorlását" népeken át követi, és közben nem minősíti a folyamatban részt vevő etnikumokat. A vizsgálatok kulturális elemekre és nem rendszerekre irányultak. A közismert tudománytörténeti adatok, amelyeket nem is soroltunk fel tételesen, érzékeltetik, hogy a magyarországi nemzetiségekről való néprajzi gondolkodásban ugyanazok a témák jelennek meg, mint amelyeket a magyar népi kultúra kutatásában is fontosnak tartottak. 2 5 A 20. század első felétől, különösen az első világháború utáni évektől kezdve a tudományszakon belül is tapasztalható az, hogy az etnikumok kultúrája nemcsak más mint a magyaroké, hanem idegen is. A magyarosításra irányuló, már korábban is megnyilvánuló kultúrpolitika egyre határozottabban kezdi éreztetni a hatását, amire a kutatók valamelyest maguk is reagálnak. Az 1939-49 között működött a Pázmány Péter Tudományegyetemen a korszak kiváló tudósait és oktatóit összefogó Magyarságtudományi Intézet. Az Intézet egyik - kiemelt - célkitűzése a szomszéd népek és nemzetiségek megismerése és a kapcsolattartás! Az Intézet 1942-ben A magyarság és a szlávok címen rendezett előadássorozatot, amelynek anyaga is meg is jelent. Ebből a kötetből Gunda Béla: „Magyar-szláv néprajzi kapcsolatok" c. tanulmányát idézzük, amelyben a szerző a tárgyi és szellemi műveltségi javaknak a kölcsönös kicserélődéséről már a 9. századtól kezdve sorolja a példáit. 2 6 A harmincas évek végétől erősödnek meg azok a vélemények, amelyek éppen a néprajzi adatokra támaszkodva az etnikai/kulturális különbségeket nacionalista elgon23 Czirbusz 1883., 1913. 24 Róheim 1925. Ezt a gyakorlatát nyilván megalapozta az, hogy Sebestyén Gyula mellett a Nemzeti Múzeum keretében működő Széchenyi Könyvtárban 1916-tól évekig dolgozott a folklóranyagok rendezésén. 25 Balassa 1989., Kósa 1975. 26 Gunda 1942. 277
