Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - V. SZATHMÁRI IBOLYA: Textil-, bőr- és posztó rátétdíszítmények viseleteken és lakástextíliákon a magyar népi díszítőművészetben. A rátétdíszítés múltja, jelene, jövője

a Komárom megyében lévő Martoson végzett gyűjtéseket, azon a kis településen, ahol a textíliák díszítéseként szinte egyedülállóan gazdag és szép példái őrződtek meg a rendkívül archaikus rátét díszítéseknek. Erre a jelenségre az 1940-es évek elején már Fél Edit is felfigyelt,

4 ráérzett a minták archaikus voltára, de eredetét nem kutatta. A kutatást végül is a Vidák házaspár végezte el. Egyértelműen megfogalmazták azt, hogy a főkötőkön, női ingek kézelőjén, ingujjakon, női kötényeken, vállkendőkön, vőfélykendőkön, szemfedeleken, halotti lepedőkön, halálra való ingeken, halotti főkötőkön, asztalkendőkön fellelhető archaikus rátét mintakincs nem más, mint az avar korig visszanyúló ősi díszítmények továbbélése, fennmaradása. Martos településen az avarok egykori jelenléte valóban bizonyított. Megállapítják, hogy az itt talált díszítmények rendkívüli hasonlatosságot mutatnak a Közép-Ázsiában - többnyire nemeztakarókon, imaszőnyegeken - fellelhető díszítményekkel, ami nem véletlen, hiszen az avarság szintén keletről jött török származású nomád nép, kultúrájuk szintén a törökség kipcsak ágával rokon, tehát pl. a ma élő közép-ázsiai kazakokkal és kirgizekkel. A Vidák házaspár látogatást tett a közép-ázsiai népeknél is, számos olyan, főképpen nemeztakarókon és sátrakon fellelhető mintát találtak, melyek kísértetiesen hasonlatosak a Martoson is fellelhető díszítményekhez. Mindebből azt a megállapítást vonják le, hogy ezek a díszítmények mind Martoson, mind a kirgiz és kazak népeknél 1200 évvel ezelőttről fennmaradt, ősi díszítmények. A csoda csupán az, hogy ilyen tisztán fennmaradtak, fennmaradhattak ezek a díszítmények 1200 év viharai közepette is.

5 Feltételezésük, megállapításuk nem új keletű, Huszka József az 1880-as években a szürornamentikáról írt munkájában

6 már hasonló megállapításra jutott, majd Györffy István 1930-ban megjelent nagy lélegzetű, cifraszürről készült feldolgozásában szintén azt állapítja meg, hogy a szűröknek vannak igen ősi, honfoglalás előtti díszítményei, a rátét-szegélydíszítések, melyeket a közép-ázsiai törökség nemezrátét díszítményeivel lehet közelebbi vonatkozásba hozni.

7 Megállapítja, hogy „A szűr- és szűcsrátétek, mint díszítési módok Kelet- és Közép-Ázsiában is el vannak terjedve, s nemcsak bőr-, nemez-, posztóanyagot, hanem fakérget is applikálnak. Ez utóbbit természetesen fa- vagy kéregtárgyakra tették.

8 Györffy István megemlíti továbbá azt is, hogy a kara-kirgizek nemez sátraikat azonos formájú és színű applikált dísszel szegik be, mint hazánk némely vidékein a magyar szűrszabók a szűrt, ilyen díszítményeket közöl a Bihar megyei szumán, vagy posztókabát elejéről,

9 valamint a somogyi és bakonyi szűrök szegély díszítményeként.

10 Ezeket a díszítményeket az említett munkák szinte napjainkig megőrizték. Korai korszak, szabadrajzolatú rátétek Textil rátétek A martosi női „halálra való ingek" kézelőinek fehér batiszt alapon fekete taftselyem rátétes díszítményeihez" hasonló archaikus díszítményeket találunk a Somogy megyei 4 Fél 1942. 93-140. 5 Nagy-Vidák 2001. 30. 6 Huszka 1885. 85-95. 7 Györffy 1930. 33. 8 Györffy 1930. 34. 9 Györffy 1930. 34., 36. 27. ábra, 37. 28. ábra. 10 Györffy 1930. 388. 83. a-g ábra, 365. 198. ábra. 11 Hofer-Fél 1975. 553-556. ábra. 263