Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GRÁFIK IMRE: A kerékvető
A tárgykörben végzett tájékozódásunk szerint azonban ki lehet, illetve ki kell egészítenünk a fenti leírásokat, értelmezéseket, mégpedig két vonatkozásban. Egyfelől a szótárak meghatározásai nem említik a települések közterein álló szobrok, emlékoszlopok (kerített vagy kerítetlen) talapzatait védő kerékvetőit, illetve az ilyen funkciót is betöltő sarokpilléreit, valamint a hidak korlátainak vég-oszlopait, továbbá fontosabb középületek, kastélyok magasított, úgynevezett kocsifelhajtóit, amelyeknél - különösen, ha a rávezetés nem „tölcsér-szerű" volt - ugyancsak előfordulhattak/előfordultak a fel-, illetve lejáró végeken olyan vastagítások, megerősítések, oszlopok, illetve kifejezetten kerékvető jellegű építmények, melyek terelés és ütközés elhárító funkciót (is) elláttak. Ennek igazolásául 19. századi adatok állnak rendelkezésünkre: „Kerék\>ető I. mn. szk-ban; ... 1847: 12 darab kerékvető fa, a híd padlók végein [Dés; DLt 858] * ~ oszlop 'ua. idem' 1847: 38 darab kerékvető oszlopok [Dés; i.h. ]. II. fii 'ua.; idem' 1816: (A) Kardosfalvi Hidnak 12 kerékvetők [Kv; KmULev. 2]." 1 5 Itt kell említenünk egyik legismertebb hidunkat, az 1833-ban épült hortobágyi kilenclyukú hidat. Mint azt egy felmérésből tudjuk, mára a nagy forgalom miatt „Nem kis gondot okoz a híd keskenysége - kétoldali folyókák és a kőből faragott kerékvetők között 5,73 m -, szélesítése szóba sem jöhet." Felújítása és karbantartása több műemlékvédelmi és forgalomtechnikai kérdést is felvet. 1 6 További adalék Csányi Erika és Dr. Józsa Zsuzsanna: Épített környezet védelme című összeállítása, mely Oktatási segédanyag az épített környezet védelme tárgyához. Ebben a 3. oldalon olvasható, hogy: „A tartósság nem vonatkozik az egész építményre, csak a tartószerkezetre. Például egy híd esetén a burkolat, korlát, kerékvető 10-15 évente cserélendő (még a saru is).'" 7 Másfelől viszont van kerékvető szavunknak egy olyan jelentése, illetve értelmezése, mely távlatosabb kultúrtörténeti összefüggésekre mutat. Régészeti feltárások anyagának ismertetésében és elemzésekben találkozunk olyan tárgyakkal, melyeket a szakirodalom kerékvető, kerékvető-fej kifejezésekkel jelöl. 1 8 Ezek kocsi leletek vasalásaihoz, fémvereteihez kapcsolódnak: „A császárkori kocsikon gyakran megtaláljuk azt a szerkezeti sajátságot, hogy a kerékagyból kiemelkedő rúd biztosítja a kocsi-szekrénynek a keréktől való elválasztását. Ennek a rúdnak a fején bronz záródíszt szoktak alkalmazni: ... kétféle típus volt leginkább elterjedve, amelyeket egyszerűség kedvéért kétkarú (...) és egykarú (...) típusnak fogunk nevezni." 1 9 A nemzetközi összehasonlító anyagon végzett, s gazdag alaki-formai változatokat felvonultató elemzés során a szerző megállapítja, hogy - különösen - az egykarú kerékvetők állatdíszítésein a kelta ízlés (sas, sasfej, hattyú, kacsa, ritkábban párduc, kígyó) figyelhető meg, továbbá, hogy: „Az a kocsitípus (ill. azok a -típusok) amelyet a kerékvetők díszítettek, egyébként is messziről elárulják rajnai és kelta voltukat." 2 0 A tárgyi néprajzban járatos kutatók számára nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy itt a kocsiknak, szekereknek arról a szerkezeti eleméről van szó, melyet általában 15 Szabó T. 1993.425. 16 Hajós 2007. 30. 17 http://www.epito.bme.hu/eat/oktatas/feltoltesek/BMEEOEM-SQ5/epitett_kornyezev_vedelme segedlet.pdf (letöltés 2011. március 4.). 18 L. Alföldi 1935. 19 Alföldi 1935. 190. 20 Alföldi 1935. 197. - Fölvetődhet, hogy ide nyúlik vissza a fémből készült állat alakú kerékvetők eredete. 237
