Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - LUKÁCS LÁSZLÓ: A fehérvári bicskáról

Elkészít egy paklit, és a felfrissölt platinára kapcsozzák. A szalmiáksót a vízben feloldják és a vízben oldott szalmiáksóval tollal a pakli alá kennek. Letisztítja a megmaradt piszkot a felfrissölt platináról. Ólmoskanálban ólmot vörösre felmelegítik. A forrasztandó platinát legyező alakban tü­zifogóval megfogják, és kicsapják belőle a még benne megmaradt forrasztóvizet. (Letvasszer v. forrasztóvíz.) Az ólmoskanál vaslemezből van összehajtva. 6 darabot fognak tűzifogóba. Vörösre melegített ólomba pakliig megmártják. Kiemeli, és óvatosan leteszi, mert kifolyik, ha dobálják. Összeszedik az összes megforrasztott platinát, és a kapcsokat fogóval a pakliról leszedik. Újra beleteszik a satuba, és lapos reszelővel leólmozzák. Az ólmot lereszelik, ami rárakódott, és a pakli alját egyenesre reszelik. Lyukasztóval a pakli aljától kb. 8 mm-re lyukat lukasztanak. (A lukasztó reszelővégből készült, aminek a vége 2 mm vastag.) Steklin a „grádját" visszaütik, majd „kirner­rel" a lyukba beleütnek. A platinát megigazítják, utána steklin végigvernek rajta. A felforrasztott, megigazított platinát félrerakják. Nyél készítése: Előveszik a nyélanyagot. Ez állhat szarvasagancsból, marhacsontból v. cel­luloid lemezből. Szarvasagancs. A szarvasagancsot méretre, „stemmerre" vágják a hosszúságnak megfelelően (kerek, hasábos). Majd a „stemmerből" megfelelő szélességű nyélanyagot vágnak. Satuba fogják, és kis kézi fürésszel vágják. (A mester maga készíti a fürész keretét, mert ilyen méret nincs.) Csontfürésszel a méretnek megfelelően leszabják. A levágott nyélnekvalót „fejklóbnival", sikkattyúval (magyar név) a satuban fára leszorítják. Csontreszelő ráspollyal egyenesre, laposra reszelik, és formázzák. Van amelyik homorú, és van amelyik domború (ti. a stremmer). A megmele­gített csontot hajlítani lehet (reszeléstől megmelegített). Kiegyenesítik laposra, hogy az felfeküdjön a platinára. A megreszelt csontot a paklihoz felpasszintják. Celluloid. Táblában van, és kb. 20 éve használják. Hónaljollóval „lengekre" vágják. Utána a nyél szélességének megfelelő darabokat vágnak le. Ezt is a paklihoz passzintják. Satuba fogják a nyéllel együtt a platinát és dráfunggal kifúrják a nyelet. Utána felszögezik a nyéllyukat. Felszögezik a legfelső lyukat és „grázmesszerrel" levágják. (Grázmesszer: drótvágó kés. Rossz késpengével belevernek, és ez teszi recéssé. Kaszából készítik.) Lefejezik a szöget. Elkalapálják, elfejezik. Gyöngyháznyél gyöngykagylóból, tengeri kagylóból készült. Fémfürésszel felszeletelték a megfelelő nagyságra. Csak fémfürésszel lehet, csontvágóval nem. A megfelelő nagyságú szeletet homokkövön a megfelelő vastagságra és laposságra köszörüli. Óvatossággal kell fűrészelni, mert nagyon törik. Sztaniollal színezik többféle színben. A nyél megfelelő oldalát (jobb-bal oldalt) szembefordítják, hogy a platina legyen kifelé. „Farsnáglival" összefűzik alul. majd satuba fogva hozzáreszelik a nyelet a platinához taszító előre­szelővel, s ezt „stráfolásnak" nevezik. A paklinál a befúrt lyukat 2,5 mm vastag fúróval kifúrják, és utána „kisenkolják senkoló fúróval". Színezés: Leemelik darabonként a szarut a platináról, és a belső részt kindrusszal befestik, amely egyszerű fekete festék olajjal keverve (zöldes lesz). Kovácsolás: Megfelelő vastagságú szálacélt vörösre melegítik. A megmelegített acélt a ve­zető a tűzből kiemeli, és az üllőn lehegyezi, „abseccolja", meghatározza a hosszúságát és a ráverő (pöröly) segítségével formára kalapálják. Majd újra melegítik, és kihúzzák a penge élit. Közben kalapdarabbal, filccel fogja, aki vezeti, hogy ne rázzon. Háromsarkú reszelőből készült üllővágón a kész pengét levágják. Rugó készítés: A rugóacélt a kohóban vörösre melegítik, és az üllő szarván a ráverő segítsé­gével kinyújtva formává kalapálják. A lekovácsolt pengéket és rugókat csomóba összekötik, és a kohóban felmelegítve (vörösre) kilágyítják. A kilágyított pengéket és rugókat „lecundérozzák", utána a penge sarkát előreszelővel kireszelik darabonként. A pengéket az üllőn formára kalapálják, hogy kiadja a formát, és részben az anyag is sű­rűsödjön. A rugót szintén formára kalapálják. A megkalapált pengét a satuban formához szorítva dráfunggal a megfelelő helyen kifúrják. A rugót szintén. A kifúrt pengét „legrádozzák", a rugót 229

Next

/
Oldalképek
Tartalom