Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - P. SZALAY EMŐKE: Az úrasztali borosedények jelentősége a népi kerámia kutatásában
jelentőséget ad az edénynek, hogy a mester nevét már 1896-ból ismerjük az idézett iparos nyilvántartásból. A királyházi edény szintén bizonyítja, hogy a 20. század elején dolgozott fazekas Gödényházán. A korsó gömbös testű, szűk nyakú, amelyből rövid kiöntőcső emelkedik két vízszintes vésett vonallal tagolva. Az ünnepi edények jellegének megfelelően domborműves díszítésű, amely egyszerű, benyomkodott felületű hullámindát jelent a nyakon és az öböl felső részén. Fehér engob foltos felületét zöld máz borítja. A fehér engob alkalmazása az innen származó használati edényekre utal. A korsó annak igazolását adja, hogy Gödényházán is a kor színvonalán dolgozó kézművesek tevékenykedtek. 1 8 **** A fentiek alapján megállapítható, hogy ezen az északkeleti területen feltehetően kialakult egy jellegzetes edényforma, a szűknyakú korsó, ezeket használták a református gyülekezetek úrasztali edényként. A tekintélyes méretű korsókat minden esetben a zöld mázon általánosan elterjedt és ismert domborműves díszítéssel látták el. Ez a forma, a jelenleg ismert edények alapján úgy tűnik, száz éven át megőrizte jelentőségét a készített edények között. A munkácsi és salánki edényeknek a készítő helyüktől nagy távolságra eső felbukkanása arra hívja fel a figyelmet, hogy legalább is díszedény készítés szempontjából nagyobb piackörzetekkel számolhatunk, mint korábban véltük. Természetesen lehetséges az, hogy ez a megállapítás csupán ezekre a kivételes fontosságú edényekre vonatkoztatható. Ha a korsók előzményeit keressük, felmerül Debrecen hatása, ahonnan a 18. század végéről, a 19. század első feléből ismerünk hasonló korsóformákat, amelyeket mesterremekként kellett elkészíteni a céhbe lépni szándékozó legényeknek mesterségbeli tudásuk bizonyítására. Debrecennek meghatározó jelentősége volt évszázadokon keresztül ezeken a vidékeken elsősorban mint a református vallás központjának. Ez a hatás kimutatható iparművészeti vonatkozásban is. A 17-18. századi ezüst úrasztali borospoharak között jelentős számban maradtak itt fenn debreceni ötvösmunkák, amelyek annak bizonyítékai, hogy e vidék számára, mivel lakosságuk legnagyobb része református vallású volt, Debrecen volt a hatást gyakorló szellemi és művészeti központ, hiszen innen, a Református Kollégiumból kerültek ki papjaik, tanítóik évszázadokon keresztül. IRODALOM JEKELFALUSSY József 1896 Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím és lakjegyzéke I. Budapest KISS Áron 1881 A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Budapest, Magyarországi Protestáns Egylet - Franklin Ny. (A Magyarországi Protestáns Egylet kiadványai 19.) KRESZ Mária 1991a Magyar fazekas művészet. Budapest. Corvina-Forum 18 P. Szalay 1999b. 349. 218
