Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - P. SZALAY EMŐKE: Az úrasztali borosedények jelentősége a népi kerámia kutatásában

Az úrasztali borosedények jelentősége a népi kerámia kutatásában P. SZALAY EMŐKE A fazekasságnak kiemelkedő jelentőségű termékei az ún. közösségi funkciót ellátó edények, amelyek általában nagyméretű korsók vagy kannák. Ezek főként borosedények voltak, amelyek egyrészt céhedényekként szolgáltak, másik csoportjuk úrasztali bortartó edény volt. A református egyház használatába a cserépedények annak következtében kerülhettek be, hogy az 1562-es debrecen-egervölgyi zsinat rendelkezése az úrvacsora edényeiről kimondta: „Mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa vagy arany, ezüst és cserép légyenek, vagy rézből és bármiféle ércből készültek, elfogadunk...".

1 A kerámiakutatás vonatkozásában Kresz Mária emelte ki az úrasztali edények különleges jelentőségét, amit az ad, hogy kivételes díszedények lévén, készítőik gyakran megörökítették rajta nevüket és a készítés helyét.

2 Ezek az adatok így kiindulópontot jelenthetnek más évszám nélküli edények meghatározásához. Takács Béla 1977-ben A népi kerámia emlékei a tiszántúli református templomokban című tanulmányában elsőként foglalkozott a református templomok edényei között fennmaradt fazekastermékekkel. Amint írja „.. .bőséggel állnak rendelkezésünkre azok az írott és tárgyi emlékek, amelyek a népi kerámia múltjára vonatkozóan nyújtanak sokrétű és értékes adalékokat." Majd így folytatja: „Református templomainkban használt és még meglévő cserépedényeink mindeddig kívül estek a szakemberek érdeklődési körén Az egyes fazekasközpontok történetének feldolgozása során szintén nem fordítottak nagyobb gondot a református templomok ilyen jellegű anyagára, pedig nem egy gyülekezet parókiáján, az egyházládában vagy éppen a padláson ott hevert a korsó és a bütykös, az óros és a kanta. A kutatók előtt ismeretlen műhelyek, ismeretlen mesterek nevei bukkanhatnak fel az úrasztali cserépedényeken, hozzátéve még ehhez azt a szintén nem lebecsülendő tényt, hogy a korsók és bütykösök remekműveknek számítanak: túlnyomó többségük megrendelésre készült, ebből következően a mesterek tudásának, művészi készségének a legjavát igyekezett bemutatni a templom számára készített edényen."

3 Takács Béla gondolatainak ösztönzésére az elmúlt évtizedekben figyelem irányult a református egyház nagyméretű borosedényeire.

4 Az alábbiakban a közelmúltig ismeretlennek számító terület eddig ismertté vált úrasztali korsóit mutatom be. Bereg megyei úrasztali edények Bereg megyében az elmúlt századokból több településen tudunk fazekasokról, sőt céhekről is. Ezek Munkács, Nagybereg, Beregszász, Beregújfalu, mindegyik határon túli, 1 Kiss 1881. 152. 2 Kresz 1991b. 593-594. 3 Takács 1977. 305. 4 P. Szalay Emőke foglalkozott az alföldi úrasztali borosedényekkel 1999a, 1999b, 2000. 213