Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Jeles egyéniségek és hatásuk a 20. századi nagykunsági népi kerámia történetében

megfigyelhető, hogy a különböző fazekasközpontok elemei, szín- és formavilága nem összekeveredve érvényesültek, hanem mindig megtartották eredeti jellegüket. Érdeklődéssel fordult más fazekas centrumok hagyományai felé is. Egyes edényein megfigyelhetők a sárospataki kerámia jellemzői. Domanovszky György megállapítása szerint e központ fazekas hagyományainak tanulmányozásában feltételezhetően csak a megismerés újdonsága vezette. „Ily jellegű munkái kis számúak, és inkább másolatnak számítanak. "

2

I Ugyancsak tanulmányozta az alföldi műhelyek formakincsét is. Számos olyan darabot készített, amelynek több központban is megvolt az előképük. A többnyire zöld színűek között olyan jeles formákat találunk, mint a három, hat, vagy tíz hordóból álló hordókulacs, de készített gyertyamártót, gyertyatartót és más fennálló edényeket is. Csaknem három évtizedes munkássága elismeréseként 1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. Ezt követően Kántor Sándort nagy kihívás elé állították, megbízták, hogy a brüsszeli világkiállításra készítsen olyan tárgyakat, amelyek jól tükrözik a magyar fazekasság szellemét. E kiállításon a nagyobb méretű miskakancsók mellett újszerű figurális edényekkel jelentkezett. ..Sosem látott formákat úgy oldott meg, hogy nézőjükben fel sem merül annak gondolata: ilyen népi előzmények nem is voltak. "

2

2 Az eddig sosem látott formák közül kiemelkedett madársorozata, amelynek darabjait nagy változatosságban, alig ismétlődő díszítésekkel készítette el. Ezeknek a madaraknak valójában nem volt népi előzményük, mégis megfogalmazásukban, formavilágukban, díszítésükben, az apró részletekig megfigyelve a magyar fazekasművészet szellemét sugározták. Különösen a dísztárgyaknak készített madarak formájába sikerült némi mozgást vinni. Madár alakú edényeinél az egyetlen egyezés a kerek talp. Testük tojásdad, de nem azonos formájú; található köztük majdnem gömbölyded, illetve olyan, amelynek a háta enyhén, hasi része pedig erősen ívelt. Mindez abból adódik, hogy ezek különböző mozgásban ábrázoltak. A díszítéshez két lehetősége adódott: a tollazatot vagy erősen stilizálva, plasztikával érzékelteti, vagy a formához hasonlóan teljesen elvonatkoztatva, éppen csak némi utalással él. Kántor Sándor ez utóbbit választotta: madár alakú darabjain a fej és farok kivételével nincs plasztikus dísz, minden festett. A szárnyak vagy hegyes mandula alakúak, vagy végük kissé ívesen fölfelé hajlik. Legszélesebb pontjukon párhuzamos vonalakkal két részre vannak osztva: a széles kerekded rész félköríves díszítésű, a hegyesedő másik fél változatos, pont-vonal rendszerekből alakított festést kapott. A test egyéb díszeinek elhelyezése pedig mindegyiken más-más, de minden eleme a tiszafüredi motívumkincsből származik. A később készült kerámiatyúkokról elmondhatjuk, hogy ritkán állnak talpon, a testük többnyire kis karimán nyugszik. Fejük megoldása a korábbiakhoz hasonlóan függőleges vagy vízszintes, farkuk pedig fogóként szolgál. A hátuk kivágása kerek vagy ovális, amely megoldással használati edénnyé, tálszerű formákká váltak. Madáralakjai tehát nemcsak díszek, hanem használati funkcióval is rendelkeznek. Díszítményük írókázott, szárnyuk megoldása a korábbiaknál valamelyest egyszerűbb.

2

3 Ember alakú tárgyainak készítéséhez már voltak előképei, hisz számos tiszafüredi, mezőcsáti stílusú miskakancsót készített maga is. A miskák mellett az ember alakú edényei részben italtartók, részben tállal egybeépített tartóedények. Ez utóbbiak álló vagy 21 Domanovszky 1977. 37. 22 Domanovszky 1977.59. 23 Kántor Sándor madár alakú edényeit részletesen elemzi Domanovszky 1977. 49-56. 209