Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - BODNÁR ZSUZSANNA: Hollóházi és telkibányai keménycserép edények a Sóstói Múzeumfaluban
ez telkibányai produktumokat jelöl. 2 1 Ennek a pecsenyéstálnak az alján is a REGÉTZ 4 fenékbélyeg 2 2 látható. A tárgy repedt és drótozott. Magassága 6 cm, felső átmérője 31,6 cm, fenékátmérője pedig 15,2 cm. Kemecsén használták. A nyolcszög alakú pecsenyéstálak nagyon egyszerűek, az egyik darab felső peremén körbefutó kék, a másikon pedig sárga-barna díszítőcsík látható, ez utóbbi belső felületén apró minták találhatók, karakterét pedig a tál közepén lévő barna kör adja meg. Az alján jól látható a telkibányai gyárra utaló fenékjegy. Érdekességük még, hogy hátoldali pereme lyukasztott, így falra akasztható díszítés vagy tárolás céljából. A hollóházi pecsenyéstálak egyik jellegzetessége az ovális forma, az ún. magyaros stílus, gazdag díszítéssel a belső felületén. Ez a belső peremrészen körbefutó vonaldíszből és a fenékrészen lévő stilizált virágágból áll. Szép a kompozíciója, biztos ecsetvonások figyelhetők meg rajta. Az alján ennek is jól kivehető a RIOLIT HOLLÓHÁZA fenékjegy, melynek alapján megállapítható a készítés ideje is (1927-1939). 2 3 Formára ugyanaz, de sablonos díszítőtechnikával készült a másik jellegzetes pecsenyéstál, szintén fenékjeggyel ellátva. Keménycserép vizes és boroskancsó csak néhány darab található a gyűjteményben. Díszes jellegük miatt nemcsak a bor tárolására és fogyasztására használták ezeket a darabokat, hanem lakásdíszítő szerepük is volt. Gömb alakú has résszel, oldalán egy füllel, kiöntőperemmel készültek. A száj peremén díszítő csík található, a has részt színes, kissé zsúfolt, harsány virágminta díszíti. A keménycserépből készült használati és dísztárgyak körében az ún. magyaros stílust leginkább a kulacsok képviselik. Az élénk naturális virágozás alkalmazása a parasztság körében kedveltté tette. Erős, élénk színek jellemzik, legkedveltebb minták a dús és színes koszorúban elhelyezett virág, főként a rózsa, sőt megtalálható a madár vagy a pillangó motívum is. Ez az ornamentika a parasztság szemszögéből nézve dekoratív volt, azonban ez a stílus túlságosan élénk, naturalisztikus színeivel és zsúfoltságával az ízléstelenség határán mozog. A kulacsok formája mindenben utánozza a fából készítettek alakját. Megtalálható rajtuk a szíj befűzésére szolgáló kettő-négy darab fül. A talpa tölcsér alakú vagy kerek, más megoldásnál pedig négy kis láb található, hogy a komódra állítva díszként is funkcionáljon. Gyűjteményünkben megtalálhatók a különböző méretű, formájú és díszítésű tejfeles szilkék és csészék. Az egyik forma alakja kissé hasas, kihajló szájperemü, oldalán egy füllel ellátott. A szájperemen körbefutó barna csík látható, külső oldalát pedig kézzel festett színes virágminta díszíti. A tárgy az alján lévő védjegy szerint 1923-1927 között készült Hollóházán. A szilkét a szatmári Jánkmajtison használták és ott is gyűjtöttük. A másik jellegzetes forma a hengeres testű, egyfülű, kissé kihajló szájperemü csupor. A tárgy érdekessége a visszafogott, egyszerű díszítése. Világos alapon ovális bordó minta látható rajta pöttyökkel. Alján a RIOLIT HOLLÓHÁZA fenékjegy látható. A leltárkönyvi bejegyzések szerint tejes, kávés csuporként használták Nagyecseden. A keménycserép csészék vagy findzsák díszítettségüknél fogva a lakás díszítésében is fontos szerepet töl21 Veres 1997. 309. 22 Kerámiajegy: a mesterjegy egyik fajtája, amely edények alján, oldalán, peremén vagy egyéb helyén látható. Egyéb elnevezései: porcelánjegy, fazekasjegy, gölöncsérjegy, fenékjegy. Az edény megszikkadása után, égetése előtt leginkább fabélyegzövel ütötték bele. Megkülönböztetnek benyomott, domború, festett jegyeket. A kerámiajegy jelezte a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a mesterjegy pedig az edény készítőjét, festőjét. Tárkány Szűcs 1980. 152. 23 A hollóházi kerámiákon használt védjegyek. L. Pálfí 2008. 141. 188
