Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - KEMECSI LAJOS: Felföldi borkereskedő háza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
borkereskedelem tette szükségessé állatok tartását a telken. A rendszerint két lóval vont fatengelyes jármüveket a helyben élő bognárok, kerékgyártók készítették. Mikor borszállítmánnyal indultak útnak, akkor az első és hátsó tengelyt összekötő ún. nyújtót a leghosszabbra állítva megnyújtották a jármű rakodórészét. Az oldalakat és a fenékdeszkákat leszedték, és párhuzamosan a nyújtóval két erős rudat fektettek hosszában a kocsira. Ezekre a rudakra fektették a borszállítmány hordóit, mérettől függően akár 4-8 darabot is. Erős láncokkal szorították össze és rögzítették a hordókat. A borszállító jármüveknek nem volt saroglyája, azaz sem hátul, sem elöl nem volt a rakteret lezáró rácsos alkatrésze. Szintén jellemzője az ilyen járműveknek, hogy nincsenek lőcsei, hanem a rakoncának nevezett rövid rudak tartják a rakományt oldalról, az első és hátsó tengely fölötti párnafákba állítva. Az 1880-as évekig a lovas kocsik többsége még hagyományos fatengelyes jármű volt, bár már nem számítottak úx\.fakószekém<zk, hiszen egy-egy alkatrészen megjelentek a vasalások, nem teljesen fából készültek. A fatengely rugalmasabb volt, viszont teherbírása kisebb, mint a lényegesen vékonyabb kovácsoltvas gyári tengelyeknek, melyeknek az elterjedése aztán fokozatosan egységesítette például a dűlőutak keréknyomainak távolságát is a szőlőhegyeken. 5 2 A kiállításban látható jármű igazolja, hogy a hegyaljai bort szállító szekerek esetében a felszerelés együtt fejlődött a bor szállítására és tárolására alkalmas, mértékként használatos dongás tárolóedényekkel. 5 3 A vasalatlan talpú szánt, a kocsiemelő hévért, a faragószéket a fal mellett tárolták. A berendezésben az indulásra felkészített borszállító kocsi a csűrben áll a kétszárnyú kapu mögött. Rajta láncokkal erősítve a jellegzetes méretű boroshordók. Az utcáról 5 4 és a belső lépcsőről egyaránt megközelíthető borház berendezésében a leghangsúlyosabb darab a bálványos típusba tartozó szőlőprés. Az eredeti prést korábban eladta a tulajdonos család, így egy méretében és korában megfelelő prés beszerzése volt szükséges. 5 5 A prés mellett tölgyfa taposókád, puttonyok és dongás faedények, léhó, kármentő, kétágú kapák, hordók és egy borszivattyú is a berendezés része. A falmélyedésben bádogtölcsér, réz borszürő eszköz, rézedények láthatóak. A múzeumi hasznosítás szempontjaihoz igazodva - esetenkénti borkóstolók, múzeumpedagógiai foglalkozások alkalmas helyszíneként - a borház közepén két, rekonstrukcióban készített egyszerű kecskelábú asztal áll, két-két paddal. A megépült borospincében 12 darab gönci hordó található, ászokfákon az egyik fal mellett. A hordók mellett töklopó, üvegek, facsap, tölcsér és musttöltögető abroncsos finak és hordóemelő teszi teljessé az enteriőrt. 5 6 A hejcei épület kiállításába gyűjtött, vásárolt műtárgyak állagvédelmi feladatai igen komoly kihívást jelentettek a múzeum restaurátorai számára. A nagy mennyiségű, speciális tudást és tevékenységet is igénylő restaurálásba bevontunk több külső restaurátort is. Az általános restaurálási elveken túl a szabadtéri néprajzi kiállításokba kerülő tárgyak felé különleges elvárások is megfogalmazódnak. Ezért volt különös jelentősége a múzeumunk restaurátorainak birtokában lévő évtizedes tapasztalatoknak. Esetenként a 52 Kemecsi 2009b. 44. 53 Viga 1999. 192. 54 Az utcára vezető lépcső az eredeti épületből került a múzeumi házba, erősítve a rekonstrukció hitelességét. 55 Egy datált (1844-es), méretében csaknem az eredetivel megegyező prést sikerült Tokajban vásárolnia a múzeumnak. 56 A múzeumi bemutatás szándéka nyilvánvalóvá tette, hogy elektromos világítással kell ellátni az egyébként eredetileg sötét pincét. Igy kerültek a hordók mögé a biztonságos, de nem hangsúlyos fényt biztosító, alacsonyra szerelt lámpák. 169
