Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - KEMECSI LAJOS: Felföldi borkereskedő háza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
hez korábban csak utalásszerű megjegyzések születtek, ezért elsősorban könyvészeti és levéltári források alapján, analógiák figyelembe vételével volt elkészíthető a berendezési terv. 3 5 Ebben kiemelten nagy segítséget nyújtottak a muzeológusoknak a régióból ismert hagyatéki leltárak. Területünkről már több inventáriumot publikáltak, s a múzeumunkban őrzött leltárakon túl, a Néprajzi Múzeum Inventárium Gyűjteményében is találtunk számunkra jól hasznosítható forrásokat. 3 6 Hasonlóan nagy segítséget nyújtottak a területre vonatkozó árszabások, helytörténeti munkák, forrásközlések is a megfelelő berendezési tárgyak kiválasztásában. 3 7 A lakáshasználat és tárgyi világ a kiállításban A mezővárosi kulturális különbségek a tárgyi világban is érzékelhetőek. A különböző szőlőkapák, borűrmértékek, puttonyformák, kád- és hordótípusok jellemzői egy-egy településnek. A bútorok, a kerámia és üvegedények gazdag és értékes változatai illetve a textíliák (függönyök, szőnyegek, asztal-, és ágyneműk stb.) egyaránt jelzik a környező falvaktól eltérő életmódot. Különösen érzékletes a mezővárosi házak bútorain a műbútorasztalosság korai hatása. 3 8 A mezővárosi borkereskedők életszínvonala - különösen a szőlőművelés extra jövedelme, mint esetenként jövedelmező mellék- vagy főfoglalkozás - tükröződött lakásaik berendezésén, lakáskultúráján is. A módos mezővárosi polgárok házaiban korán megjelentek a polgárosodást jelző bútorok közül az almárium (pohárszék), a fiókos komát vagy kaszli és a szekrények is. Ezek a tároló bútorok szorították ki a falvakban még száz évvel később is gyakran használatos különböző ládákat. Gyorsan elterjedtek a kanapék és a gyári székek is. Változatos formájú asztalok voltak a lakószobákban, konyhákban. Ezek között is meglepően gyorsan megjelentek az esztergált lábú típusok. A bútortípusok változatosak, szoros kapcsolatban a helyi társadalomban tapasztalható különbségekkel. A korszak divatos bútordarabjai általában elsőként a gazdag borkereskedők otthonaiban jelentek meg, árulkodva a mezővárosi polgárok mintakövető és a falvak irányába mintaadó életszínvonaláról is. Pénzük, ismereteik és igényük is volt a korszak divatos termékeinek megvásárlására, lakásaik modernizálására. Esetenként a nemesi házak, vagy a tehetős szabad királyi városok gazdag polgárainak életszínvonalát is és tárgyi környezetét szinte azonos időben követték a felföldi kis mezővárosokban élők. Ezekben a háztartásokban jelentek meg elsőként a drága órák, a nagy tükrök, a külföldi fém, vagy porcelán edények, díszes függönyök, divatos lámpák. A hejcei lakóház a Felföldi mezőváros tájegység muzeológiai koncepciójának és telepítési tervének megfelelően borkiméréssel, borkereskedelemmel, fuvarozással foglalkozó mezővárosi gazda házaként szerepel. A háznak 5 képzeletbeli lakója van: a gazda és felesége (58 és 56 éves), a háznál maradt kisebbik fiuk, annak a felesége (29 és 25 éves), és az ő csecsemőkorú gyermekük. A bemutatásra kiválasztott időszak: 1875 tavasza. Az enteriőr szerint a gazda fia borszállítmánnyal indul fuvarba. A házban az indulás előtti készülődés látszik, a hordókkal felszerelt jellegzetes hosszú kocsi indulásra készen áll a pajtában. 3 9 35 Ezen tájékozódó kutatómunkában is aktívan segített Viga Gyula, amit ezúton is köszönök. 36 Vö. Kemecsi 2003a. Itt is köszönöm Granasztói Péter segítségét az inventárium gyűjtemény Felföldre vonatkozó anyagainak felkutatásában. Vö. Bencsik 1993. 37 Pl. Tállya (Frisnyák 1994), Mád (Vinnai 2001) falumonográfiái. 38 Kemecsi 2009b. 73. 39 A hejcei épület berendezésében összesen 511 darab műtárgy látható. 163
