Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - KEMECSI LAJOS: Felföldi borkereskedő háza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
A fenti elvek alkalmazásra kerültek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2006-ban megnyílt tájegységének megvalósításakor. A középhegységi felföldi mezővárosi kultúra bemutatásánál meghatározó jelentősége volt annak, hogy az építészetileg jól körülhatárolható vidék egyben sajátos gazdálkodási móddal rendelkező ökológiai zónát is jelent, melyet a kiválasztott és bemutatott építmények és berendezéseik is tükröznek. A múzeumi állandó kiállításban az építészet-, gazdaság-, társadalom- és ipartörténeti emlékeket a különböző életmódok és életformák együttesében őrizzük meg és mutatjuk be. A jellegzetes épületekben látható állandó kiállítások igazolják a régió településein élők polgári öntudatát és igényességét, valamint a falusitól eltérő tárgyi felszereltségét. A Felföld Magyarország északi hegyvidéki területeinek történeti tájneve. A középkor végén Magyarország északi felét, a korabeli igazgatási központoktól északra eső országrészt hívták így. Az Ipoly és a Bodrog közötti középhegységi területen kialakult mezővárosok a nagytáj jellegzetes települései voltak. 6 Ez a középhegységi terület a minőségi szőlőművelés hazai északi határát is jelentette. A városi települések céhes iparukkal és mezőgazdaságukkal egyaránt specializálódtak. 7 A felföldi mezővárosok lélekszáma nem volt magas, viszont átlagosan több, mint 20%-a a lakosságnak dolgozott céhes iparosként. Vásártartási, bíróválasztási, szabadmenetelüségi, szabadabb öröklési jogokkal bírtak, ez megkülönböztette a szomszédos jobbágyfalvaktól őket. A szőlő- és bor monokultúra, mint városképző tényező a régióra egyedülállóan igaz. 8 Ez az árutermelő tevékenység határozta meg az itt élő lakosság életét a múzeumi bemutatásra kiválasztott időszakaszban is, egészen a 19. század végi filoxéravészig. Az életmód átalakulását alapvetően formálta a trianoni határok kialakítása. Ekkor a kényszerű határmódosítással átrendeződött a kereskedelem teljes struktúrája is. 9 Az egyes települések karakteres gazdasági tevékenységgel törekedtek bekapcsolódni a regionális piacba. S ez a folyamat markáns része - az egyébként nagytáji differenciákkal zajló — paraszti polgárosodásnak. 1 0 Az oppidumok hálózata felveti a paraszti árutermelés és áruértékesítés, a vásár és a hetipiac, illetve a távolsági kereskedelemben betöltött szerep kérdéseit is. A felföldi mezővárosok fejlődésében kiemelkedő szerepük volt a kereskedelmi kapcsolatoknak - útvonalaknak." Erdély és Kelet-Magyarország felől a Tiszán Tokajnál volt a legfontosabb átkelőhely. Szintén Tokajnál vezetett az északi országút is Kassa és Bártfa irányába, egészen Lengyelországig. Ezen az úton feküdt Tállya, Abaújszántó, Gönc és Hejce is. A bor az egyik legfontosabb és jól értékesíthető árucikk volt már a középkorban is. 12 A közvetítő szerep a létformák jellegét adta, egyszersmind a kultúra állapotának egyik meghatározójaként is működött. A kérdéskör szorosan összefügg a paraszti polgárosodás, a modernizáció folyamataival. Az állandó kiállítás alkalmat kínált annak a kevésbé ismert szempontnak az érvényesítésére, hogy megmutathatóvá válik az úton járó - kereskedő ember otthona. Az enteriőr lényegi elemei azok, amelyek a kereskedő életforma eszközeiként értékelhetőek, de talán még informatívabb a kereskedő életvilágában az utazások lehetőségeként megfigyelhető innovációk és ízlésformáló jellemzők érzékeltetése. 6 Vö. Viga 2009. 104-106. 7 Orosz 1985. 3-14, 1995. 16-33. 8 Kemecsi 2008a. 58-60. 9 Viga 2008. 188. 10 Kosa 1990. 11 Vö. Viga 1986, 1985a, 1990. 12 Kemecsi 2009b 7-8, Vö. Viga 1999. 185, 2007. 178-183. 158
