Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - CSERI MIKLÓS: Új utakon a Skanzen

álló, az 1883-as építésű mezőhegyesi vasútállomás épületét találtuk a legmegfelelőbbnek. Nagy Gergely építész (aki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának évek óta megbecsült elnöke) nagy szakértelemmel készítette el a bejárati épület terveit, mely egyrészt külső megjelenésében hű mása az 1883-as eredetinek, belső kiosztásában részben követi az építéskori állapotokat, de az épület földszintjén, illetve jobb szárnyában olyan modern kialakításokat tervezett meg, amelyik hiánytalanul kiszolgálják a nagyszámú látogatót. A Szentendre városa felől érkező látogatók már messziről látják az egykori monarchiabeli k.u.k. építészeti stílusra jellemző sárga épületet, mely mintegy hívogatóként invitálja a látogatókat a múltba. A majd ezer személyautót elhelyezni képes parkoló elhagyása után a látogató belép a múltba, belép az épületbe, és a 19. század végi vasútállomás enteriőrje, pénztára, restije fogadja, és máris érzékelheti, hogy az időutazás elkezdődött. Az épület előtt kialakított hatalmas gyülekezőtér a növényekkel, medencével, pihenőkkel, mind az orientációt és a ráhangolódást segítik elő. Amikor a tájegységek meglátogatása után visszaérkeznek a látogatók az egykori alföldi városok mintájára, a város szélén magasodó vasútállomáshoz, akkor Nagy Gergely épülete modern arcával fogadja őket. A szimbolikus betonáthidaló, az üveg oszlopok és a széles bolt portálok mind azt sugallják: az időutazásnak vége, a látogató újra kilép a 21. század mai valóságába. Közben e modern szinten használhatja a csomagmegőrzőket, a mosdókat, a pelenkázót, a boltot, mai igényei teljes körű kielégítéseként. Az épület persze vasútállomásként is működik, és a népi eklektika jegyében kialakított peron, az ott álló vonat nemcsak szimbolikus, hanem valós történeti utazásra is csábít a Skanzen nyolc tájegységének épületei között. Valóságos és szimbolikus hídként funkcionál ez az épület.

5 A SÖP Program harmadik eleme a Skanzen Vasút volt. Ez részben áll egy teljesen szabályos, normál nyomvonalú, kb. 2,3 km hosszú, 5 megállóval szabdalt vasúti pályából és a rajta közlekedő BCMOT 422 típusú, korabeli diesel motorvonatból. A vasúti pálya kialakításánál a teljes szakmai - ipartörténeti, technikatörténeti hitelességre törekedtünk, melynek köszönhetően, a sínpálya túlnyomó többsége is az 1930-as évek elejéről származik és Diósgyőrben hengerelték őket. A kitérők a jelenkor technikai igényeinek megfelelően már újabb acélipari termékek. A megállók mind az 1920-30-as évek vicinálisainak megállóit idézik. A pálya nyomvonala egyrészt igazodik a meglehetősen szélsőséges terepviszonyokhoz, hiszen a normál magyarországi vasúti lejtő viszonyokhoz képest (14 ezrelék) bizony helyenként eléri a 30-32 ezrelékes emelkedési szintet is. Ugyanakkor ezt a nyomvonalat úgy alakítottuk ki, hogy anélkül, hogy megzavarná a korábbi telepítési koncepció előírásai szerint kialakított tájegységek népi építészeti képét, mindenhol érinti azokat, s a látogatók számára a legtávolabbi terek és építmények is könnyen elérhetővé válnak. A BCMOT motorvonat egy szentesi fűtőház legeldugottabb sarkában várta az enyészetet, de egy lelkes, a vasúttörténet és a vasúti technika iránt érdeklődő ezermester, Valkai Csaba restaurálta azt. A motorvonat egy hatos kollekció részeként, bolgár exportra készült 1929-ben, de a gazdasági világválság megakadályozta az exportálását, s 1932ben az Arad-Csanád mellékvonalon kezdte meg szolgálatát az Alföldön, Szentes és környékén. A korhű motorvonat az 1916-ban szabadalmaztatott Ganz-Jendrassik-féle, első magyarországi motorvonat prototípusa alapján készült, illetve annak lett továbbfejlesztett változata. Mivel mellékvonalon közlekedett, így a MÁV belső szabályzata és rangsora 5 Sári 2010/1. 4-7., Sári 2011a. 150